Hiro házában minden sürgősség homályában úszik. Wake óvatosan fektet le az étkezőasztalra, a karjai remegnek az erőlködéstől, bár tudom, hogy nem a fáradtságtól. A szeme az enyémbe fúródik, és valami vadul lángol benne – félelem, frusztráció, kétségbeesés. Ritkán látom ennyire kibillenve.
– Hiro! – sziszegi Wake, a hangja mély és veszélyes, ahogy látja, hogy Hiro egy fecskendővel rohan oda. – Ez m
















