Adira másnap reggel már indulásra kész volt, annyira boldog volt, hogy a fia egészséges. Nem bírta volna elviselni, hogy távol legyen tőle. Duncan büszkén és védelmezően lebegett körülöttük. Lenézett a fiára: "Nos, kicsim, ideje hazamennünk." Ő pedig mintha egyetértene, megszorította az ujját apró öklével. Elképedt a képességein, pedig még alig volt egy napos. Egy kis, kézzel készített kék sapkát