**Violet** Frusztráltan csücsörítve ültem az asztalnál Trinityvel és Dylannel szemben, akik nem bírták levenni a kezüket egymásról. A saját kis világukban éltek, és csak egymásra volt szemük. Olyan volt, mintha ott sem lettem volna. Egész idő alatt azt hittem, szívességet teszek magamnak azzal, hogy elhozom Trinityt, de helyette gyakorlatilag Dylannek hoztam egy kísérőt. Hogy nem vettük ezt észre?