Dean: – Jól vagy? – kérdeztem, ráncolva a homlokomat a telefonba, amint meghallottam Iris hangját. A nyugtalanság és a félelem, ami elfogott, leírhatatlan volt, főleg, hogy én, mindenki közül, ismertem Iriszt, és tudtam, milyen ő. – Lillian? – Igen, mindketten jól vagyunk, csak pihennem kell egy kicsit mára. Légy szíves, kérlek, kérj bocsánatot a szüleim nevében – kérte, én pedig megráztam a fejem