Alodia képtelen volt szavakba önteni, mit érez éppen. Édesapja temetése most ért véget, és ő teljesen kimerült. Nem tudta elfogadni, hogy elvesztette az apját, pedig még életében is sok fejfájást okozott neki. Édesapja, Jackson Ferrer, köztudottan a szerencsejáték rabja volt. Gyakran kért pénzt tőle, és ha nem kapott, dühös lett, sőt, durván is beszélt vele. Számára most jó, hogy apja elment, mert azt akarta, hogy végre békében legyen. Bár hiányozni fog neki, azt szeretné, ha a lelke nyugalomra lelne. Miután apja balesetben meghalt, elvesztette a gyenge pontját, de úgy gondolja, talán ez volt a sorsa, és a Fentiek azt akarták, hogy békében legyen, és hagyjon fel azzal, amit csinált. "Dia, nagyon sajnálom a veszteségedet" - jött el hozzá a legjobb barátnője, Carla. Alodia csak rámosolygott és szorosan megölelte. A hozzá közel állók mind "Diának" hívják. Dia és Carla mindketten pincérnőként dolgoznak egy híres étteremben a házuk közelében. Mindketten szomszédok is, és látszik rajtuk, hogy szegények. "Köszönöm, Carla. Mit mondott Mr. Cheng? Keresett engem?" - kérdezte a barátnőjét. Carla mély levegőt vett és bólintott. "Semmi, csak annyit mondott, hogy holnap be kell menned dolgozni. Nem értem a főnökünket. Még csak nem is akar tekintettel lenni ránk. Értem én, hogy az alkalmazottjának meghalt az apja, de mégis, azt akarja, hogy minél hamarabb dolgozzon? Te jó ég!" - Carla felháborodott és forgatta a szemeit. Alodia csak kuncogott egy kicsit, de nem tehetett semmit. "Carla, minden rendben van, ráadásul apa temetése már megvolt, és nincs itt semmi dolgom. A takarítás is megvolt, hála Marie néném segítségének is" - sóhajtott, miközben a nénjére nézett, aki az apja temetésére érkezett többi emberrel beszélgetett. "Oké, de ha én lennék a helyedben, akkor is pihennék és gyászolnék, de a te döntésed" - mondta Carla és vállat vont. Alodia csak kuncogott, de mindannyian megdöbbentek, amikor három fekete ruhás férfi érkezett. Marie idegesen nézett Alodiára, Alodia pedig aggódva nézett Carlára, Carla pedig Dia karjába kapaszkodott. "Itt lakott Jackson Ferrer úr?" - kérdezte a középső férfi Marie nénitől. "Igen, jól tudja" - mondta Marie. A középső férfi bólintott, és körbejárta a tekintetét a sarkokban. Alodia szorosabban fogta a legjobb barátnőjét, és úgy döntött, hogy teljes bátorsággal néz szembe a három férfival. "Én vagyok a lánya. Miben segíthetek?" - kérdezte a három férfit. A középső férfi elmosolyodott, és végigmérte tetőtől talpig. Carla felhorkant, és felvonta a jobb szemöldökét a férfira, majd mérgesen nézett rá. "Ha esetleg négyszemközt szeretne velem beszélni, kisasszony" - a férfi még kacsintott is rá. Carla nem bírta elviselni a férfi üresfejűségét, ami miatt Dia megakadályozta, hogy káromkodjon és suttogjon. Alodia nem értette, miről akarnak beszélni, de a nénje csak bólintott rá. Marie azt mondta neki, hogy menjen, és beszéljen a férfival négyszemközt. Alodia a nénjével hagyta a legjobb barátnőjét, és bement a kis nappalijukba azzal a férfival, aki beszélni akart vele, de a másik két férfit is magával vitte. "Szóval, miről van szó?" - kérdezte tőle. A férfi először rámosolygott, és megköszörülte a torkát. Érezte, hogy ártalmatlan, és nem rossz, akárcsak a másik két férfi. "Mielőtt bármit is, bemutatkozom. Rico Allen vagyok, és te?" - kérdezte tőle Rico. Alodia csak azt gondolta, hogy valami készül, de úgy döntött, hogy hagyja, hadd folyjon a dolog. "Alodia, Alodia Ferrer" - mondta neki. Rico bólintott, és mély levegőt vett. "Szóval, itt van. Azért jöttem, hogy beszéljek az apád tartozásáról. Több millióval tartozik a főnökömnek, és megígérte, hogy az év vége előtt fizet, de úgy tűnik, ez soha nem fog megtörténni" - mondta Rico. Hajlandó volt időt adni neki a reagálásra. Alodia szeme elkerekedett, mert nem hitte el, amit hallott. Nem tudta, hogyan reagáljon most. Tudta és már várta is, hogy ez megtörténik, de annyira meglepődött és megdöbbent, hogy az apjának több milliós adóssága van. "Mi?! Komolyan gondolja ezt? Értem én, hogy függő a szerencsejátéktól, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen összegű tartozása van" - horkant fel. Rico csak sóhajtott és megrázta a fejét. "Tudom, hogy most sokkot kapott, kisasszony. De van bizonyítékunk arra, hogy apja kétmillióval tartozik a főnökömnek, és apja még alá is írta a megállapodást" - mondta Rico, és átadta neki a megállapodást, hogy elolvassa. A szeme nem akarta elhinni, amit olvasott. Rico igazat mondott. Apja még alá is írta a megállapodást, amelyben az szerepelt, hogy kétmilliót kölcsönöz, és az év vége előtt visszafizeti. "A fenébe" - káromkodott. Rico csak vállat vont. "Szóval, ezt azért mondja, mert a főnöke azt akarja, hogy fizessem apám tartozását?" - kérdezte tőle. Rico bólintott rá, és ő finoman lehunyta a szemét. Érezte, hogy a világvége közeleg.