"A rohadt életbe!" Triffany leült az íróasztalához a szobájában, és a laptopját böngészte, arcán csalódottság ült. – Most sincs remény? – kérdezte Tanner, a kisöccse, aki mögötte ült. Triffany a fejét rázta anélkül, hogy ránézett volna. – És most mit csinálsz? – hangzott a halk kis hangja. – Én is tanácstalan vagyok. – Megérintette a homlokát, miközben megfordult a székkel, hogy ránézzen. Ekkor jött be az édesanyjuk egy pohár vízzel és néhány vitaminnal. – Triffany, itt vannak a vitaminjaid – mondta Laura, majd elhallgatott, és lánya aggódó arcára nézett. – Még mindig ugyanaz a helyzet? – Igen, anya… Nem fogok munkát kapni, tíz jelentkezés, és mégsem jött semmi jó hír. – Triffany mélyet sóhajtott. – Ne aggódj, hamarosan kapsz egyet. – vigasztalta Tanner. – Az a hamarosan mennyi idő? – kérdezte Triffany, válasz után kutatva a szemükben, de mindketten hallgattak. – Gondolom, sok idő lesz. – Letette a fejét az asztalra. Ekkor egy e-mail jelent meg, amire Tanner rámutatott a laptopján. – Triffany, nézd, kaptál egy újabb e-mailt. Triffany azonnal felemelte a fejét, és az édesanyjára és a testvérére nézett, mielőtt óvatosan a laptopjához nyúlt. – Hadd nézzem meg, remélem, ez jó hír lesz. – Megnyitotta az üzenetet, és elolvasta. Ez is egy újabb sikertelen interjú volt. – Anya, nem fogok több jelentkezést benyújtani, egyszerűen munkanélküli maradok, és majd feleségül megyek egy gazdag emberhez, aki szeretni fog és úgy fog bánni velem, mint egy királynővel. – kotyogta ki. Laura szinte azonnal megütötte a hátát. – Csak ennyit tudsz mondani? – Triffany fájdalmasan nyöszörgött. – Remélem, fájt. Hogy mondhatsz ilyet? – Miért ne mondhatnám? Négy évet töltöttem az egyetemen tanulással, és most senki sem akar alkalmazni… Mit mondjak még? – Amit én észrevettem, a férfiak manapság nem szeretik a munkanélküli nőket, a stílusos lányokat szeretik – mondta Tanner a nővérének. Laura meglepetten nézett a kisfiára. – Te még csak egy tízéves kisfiú vagy, mit tudsz te, még hosszú út áll előtted. – Triffany nem tudott egyetérteni vele. – Anya, nincs igazam? – kérdezte Tanner a meglepett édesanyját. – Ki tanított neked ilyet? – Nekem van agyam, anya. – Tanner elmosolyodott. – Ebben biztos vagyok. – Laura megsimogatta a haját. – Ellentétben a nővéreddel. – Anya! – kiáltott Triffany felháborodva, amiért Laura ilyet mondott, miközben Tanner hangosan nevetett. – Tanner, te is támogatsz? – Sóhajtott. – Veletek beszélgetni egyszerűen idegesítő, kérlek, menjetek ki a szobámból, nyugalomra van szükségem – mondta Triffany nekik. – Anya, azt hiszem, el kellene gondolkodnia, hogyan töltötte a négy évét az egyetemen, és megpróbálnia beilleszteni a jelenlegi helyzetébe. – mondta Tanner, miközben az ajtó felé tartott, Triffany pedig megvetően nézett rá. – Anya, jobb, ha most megyek, mert mindjárt felrobban. – mondta végül, mielőtt kirohant a szobájából. – Anya, hogy lehet ennyire idegesítő? Ez nem segít nekem. – mondta Triffany összevont szemöldökkel. – Vegyél be egy kis vitamint és pihenj, én lent leszek, ne gondolkozz túl sokat. – Laura megsimogatta a vállát, mielőtt elhagyta a szobát. Triffany bevette a vitamint, és lefeküdt az ágyára. – Utálom ezeket a cégeket, azt hiszik, szükségem van egy állásra? – Megállt, és sóhajtott. – Szükségem van egy állásra, de nem a ti vállalatotoknál, elutasítjátok a jelentkezéseimet. Nem is érdekel a cégetek! – Beszélt magában. – Az ágyam sokkal kényelmesebb, mint a székeitek az irodáitokban. – Sóhajtott, miközben suttogta. – De szükségem van egy állásra! Carlos Zack, egy gazdag, jól ismert milliárdos leült egy lefoglalt asztalhoz a Classic Paige Hotelben, várva a barátnőjét, Kelsey Devint. Egy pincér odalépett hozzá. – Uram, szeretne rendelni most? – Várok valakire, együtt fogunk rendelni. – mondta Carlos mosolyogva. – Rendben van, uram. – A pincér félreállt. A hotel másik végében két pincérnő suttogott egymásnak. – Vajon ki a szerencsés hölgy? – Én is kíváncsi vagyok. Azt hallottam, hogy ő a híres Glammaly birtok örököse. – mondta a pincérnő, miközben Carlost nézte a távolban. – Nagyon jóképű, és még gazdag is… Bárcsak teljesülne a kívánságom, és a felesége lehetnék. – Elmosolyodott. – Ne mondd, hogy megint álmodozol, jobb, ha felébredsz, te csak egy pincérnő vagy. – emlékeztette a másik. – Tudom, soha nem fog megvalósulni. – Sóhajtott. – Jobb, ha folytatjuk a munkánkat. – mondta végül, miközben visszatértek a helyükre, hogy folytassák a munkát. Carlos megnézte az időt a karóráján. – Hamarosan itt kell lennie. – Ekkor Kelsey Davin belépett a hotelbe egy gyönyörű vörös estélyi ruhában, a haja be volt göndörítve és hátra volt tűzve, sminket viselt, ami rendkívül gyönyörűvé tette, észrevette Carlost, aki odaintett neki, miközben kihúzott egy széket, hogy leülhessen, mielőtt visszatért a saját helyére. – Szóval késtem, régóta itt vagy? – kérdezte. – Nem, néhány perce érkeztem. – mondta Carlos, a szeme a szépségen pihent, aki előtte ült. – Be kellett fejeznem néhány dolgot az irodámban. – mondta Kelsey, miközben a táskáját az ölében tartotta. – Biztosan nagyon stresszes vagy. – Carlos megfogta a kezét, és finoman megérintette őket. – Egy éjszakai pihenés megteszi a hatását. Rendeltél már valamit? – Várok rád. – Jelt adott a pincérnek, aki felvette a rendelésüket, és felszolgálták a drága és finom ételeket. – Hallottál a szüleidtől? – kérdezte Carlos, miközben ettek. – Igen, azonnal felhívtak, miután megérkeztek Párizsba. Biztosan már beilleszkedtek. – Kelsey evett egy falatot az ételéből. – Rendben, örülök. – Hogy áll a gyártási folyamat? – kérdezte Kelsey. – Jól halad, de lehet, hogy egy kis fennakadás lesz. – Carlos kortyolt a borából. – Miért? – A titkárom felmondott, az államokba költözött, hogy tovább tanuljon, így a termelés kicsit késik. – mondta neki egy kicsit stresszes arccal, a munka puszta gondolata is egy kicsit elfárasztotta. – Azt hittem, volt egy interjúd, hogy új embereket vegyél fel a céghez. – mondta Kelsey. – Igen, de az eredménye egy kicsit későn jött ki, a felmondást az eredmény kézhezvétele után nyújtotta be. Nehezen tudom kitalálni, mit tegyek, de hamarosan találok egy megoldást. De most jó, hogy látom a gyönyörű arcodat. – mondta mosolyogva. – Már megint a kedves szavaiddal jössz. – Kelsey elpirult. – Örülök, hogy segítségedre lehetek. – Együk meg és szerezzük vissza az erőnket a többi nap munkájához. – mondta Carlos neki. Mindketten elmosolyodtak, és csendben ettek. Gabby Zack, Carlos húga Carlos barátaival ült Carlos kastélyának medencéje mellett, bikiniben dinnyét evett, miközben pletykálkodtak. – Szóval ki van benne egy pikáns női pletykában? – kérdezte Gabby, miközben felült. – Gabby, már rengeteget hallottunk. – mondta Eric, Carlos egyik barátja. – És itt az ideje, hogy női barátaid legyenek. – tette hozzá Blake. – Hé! – Gabby felemelte a kezét, hogy elhallgattassa. – Ne üsd bele az orrod a dolgaimba. Női barátok a fenébe, mind hátbaszúrók, nincs szükségem barátokra. – Ezt is számtalanszor hallottuk már. – szólt közbe Garret mosolyogva, szeretett vele ugratni. – Eric, nem a lányok rontják el a barátságodat, hanem te. – mondta Eric egyenes arccal. – Eric, ezt is számtalanszor mondtad már. – Gabby sóhajtott, és hátradőlt az ülésén. – A lányokkal egyszerűen fárasztó beszélgetni. – Blake megrázta a fejét. – Blake, te most közvetetten valami sértőt mondasz a fülemnek. – Gabby rámeredt. – Minden tisztelettel kisasszony, sajnálom. – Blake bocsánatot kért, bár Gabby néha egy kis pimasz tud lenni, de olyan volt nekik, mint egy húg. Garret, aki a telefonját böngészte, meglátott egy lányról készült képet, miközben kibökte. – Hű, de gyönyörű. – Megnézhetem? – mondta Gabby, össze akarta hasonlítani ezt a lányt, akit Garret dicsért, magával. – Nem… Tudjuk, mit szoktál csinálni, szóval ma nem. – Aish… veletek beszélgetni reménytelen. – húzta a száját, miközben feladta a harcot, hogy megnézze a képet. – Éppen most idegesítettelek fel. – Garret elégedetten mosolygott, mintha érmet nyert volna. – Úgy tűnik, elfelejtetted, hogyan viselkedem, ha ideges vagyok. – Gabby rámeredt. – Garrett, kérlek, ne piszkáld, szükségünk van egy kis csendre itt. – Eric nevetett. – Eric! – kiáltott fel Gabby összevont szemöldökkel. – Mi van! Ne nézz így rám. – mondta Eric megijedve, miközben a szíve gyorsabban kezdett verni, valahányszor Gabby ebben a hangulatban van, a haja mindig bajban van. – Ne aggódj, Eric. – Gabby elmosolyodott. – Nem fogok kitörni, oké, különben a bátyám mérges lenne rám, amiért bántottam a barátját. – Azt hittem, megint a hajam. – Eric megkönnyebbülten sóhajtott. – Ne aggódj, nem fogom többé húzni, utálom a bátyám fülfájdító szavait, sokat zsörtölődik, szóval ma nem erre vagyok felkészülve. – Gabby felállt, és kinyújtotta a testét. – Ti mind egy unalmas hülyék bandája vagytok. Én lépek, az úszás többet fog nekem használni, mint itt ülni. – A medencéhez ment. – Örülök, hogy végre elmész. – kiáltotta Blake. – Biztos vagyok benne, hogy igen. – mondta Gabby anélkül, hogy visszanézett volna. – Kérek egy kis gyümölcslevet kisasszony. – ajánlotta Eric. – Tartsd meg, Eric. – Gabby sóhajtott. – Barátokra van szükséged, Gabby. – tette hozzá Garrett. – Garrett, neked is el kellene hagynod ezt az országot. – mondta Gabby, miközben belépett a medencébe. – Blake, keress egy új klubpartit mára estére. – Reménytelen vagy, Gabby. Tanuld a könyveidet ma este, és felejtsd el az éjszakai klubokat. – mondta Blake jó szándékkal. – Csinálj valami hasznosat az időddel. – tette hozzá Eric. – Éppen azt csinálom. Az esték a buliké. – mondta Gabby mosolyogva. – Gabby, ma este nincs éjszakai klub neked. – mondta Carlos, aki éppen visszatért, és meghallotta, hogy éjszakai klubokról beszél, visszafogott hangon. – Itt jön a főnök. – Gabby sóhajtott, miközben belépett a vízbe, és elúszott. – Hál' istennek, hogy itt vagy. – mondta Eric. A barátai felültek, amint közelebb sétált hozzájuk. – Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Garrett. – Kelseyvel voltam. – mondta Carlos, miközben leült. – Legközelebb kérlek, ne hagyj minket a húgoddal, annyira kezelhetetlen. – mondta Blake neki. – 20 éves, de még mindig gyerekesen viselkedik. – mondta Carlos mosolyogva nekik. – Nem gyerekes, ő egy igazi pimasz. – ráncolta a homlokát Eric. – Tudom. – Carlos elmosolyodott. Nagyon jól ismerte a húgát. – Barátokra van szüksége. – tette hozzá Garrett. – Nem. El kell küldeni ebből az országból. – mondta Carlos nekik. – Hallottam ezt. – kiáltotta Gabby a medencéből, miközben mindannyian nevettek. – Élvezd a medencét kis hableány. – mondta neki Carlos. – Kösz, szárazföldi farkas. – kiáltotta Gabby, mielőtt lemerült egy újabb úszáshoz. Carlos ismét elmosolyodott, mielőtt komoly arccal a barátai felé fordult. – Oké, most jön az üzlet. – Mindannyian felültek komoly arckifejezéssel az arcukon.