– Kezdem, Tammy, indulhat a felvétel! – szólt Mindy, pontosan tudva, mi következik. Tammy mintha felébredt volna egy transzból, arcán apró gyöngyökben ült az izzadság. Beindította a kamerát, és a jóképű, ám megfejthetetlen Robert Stone-ra fókuszált. Remegő kézzel irányította a kamerát a férfi arcára. Majdnem elejtette, amikor Robert átható tekintettel szegezte rá a szemét. Míg Mindy az interjút vezette, Tammy belül teljesen szétesett. *Ha nem tudnám, hogy nem lehet, azt hinném, testvérek – futott át az agyán. – Nem lehetnek ennyire hasonlóak, nem igaz?* Bár három év is eltelt, az arca még mindig élénken élt az emlékezetében. Akkor, abban a bárban... Részeg volt, tájékozatlan. Biztosan valami pitiáner szélhámosnak nézte! Abban reménykedett, hogy ő nem emlékszik rá! – Mr. Stone, feltehetek még egy utolsó kérdést a szerelmi életével kapcsolatban? Egy kis ráadás lenne, természetesen, ha beleegyezik. Nyugodtan mondhat nemet, ha nem szeretne erről beszélni. – Rajta. – Fiatal, roppant gazdag, és Rheinsville-ben szinte minden nő vágyik Önre. Van barátnője? Vagy volt valaki, aki mély benyomást tett Önre? – Mindy érezte, ahogy a kérdés kimondása után elönti a forróság. Tammy, aki mögötte állt, szinte tapintani vélte a feszültséget. Tammy elfordította a tekintetét a keresőtől, és a méltóságteljes férfi arcát kezdte vizslatni. Tényleg, az arca gyönyörű volt, de valami hidegség, valami távolságtartás áradt belőle, ami veszélyessé tette. Ez volt az, ami miatt az emberek tartottak tőle. De mindezek ellenére Rheinsville női rajongva imádták. Az ilyen VIP-kategóriás férfiaknak biztosan rengeteg barátnőjük van. – Van – felelte mély, félelmetes hangon. – Kíváncsi vagyok, ki lehet a szerencsés? Tammy idegességében szinte görcsösen szorította a kamerát. A feszültségtől elfehéredett a keze. Ekkor hallotta Robert szavait: – No comment. Mindy szinte sárga volt az irigységtől, de nem akarta feladni. Ha nem a munka miatt lenne itt, sosem kerülhetett volna ilyen közel Robert Stone-hoz. Ráadásul megküzdött a kollégáival ezért az interjúért. Témát váltott. – Mr. Stone, megadja nekem azt a megtiszteltetést, hogy ma este elmehetek Önnel vacsorázni? Tammy döbbenten meredt maga elé. *Ez most nem tartozik az interjúhoz, ugye?* – futott át az agyán. Nem tudta eldönteni, hogy ilyenkor le kell-e kapcsolni a kamerát. – Régóta csodálom Önt, Mr. Stone. Én is lehetnék az a nő. Nagyon engedelmes vagyok… – miközben Mindy beszélt, kigombolta a blúzát, és megmutatta a melleit. –… – Tammy-nek tátva maradt a szája. *Ez a nő teljesen megőrült!* – Dobassák ki! – mondta Robert könyörtelenül. Andy intett, és a testőrök azonnal előreléptek. Felkapták Mindyt, és kidobták. Hallatszott, ahogy Mindy sikoltozik, miközben kirángatják. Nem igazán érdekelte őket, hogy nő. Tammy csak pár másodperc múlva tért magához a döbbenettől. – Köszönjük, hogy időt szánt ránk, és megadta ezt az interjút. Viszlát! – mondta gyorsan, felkapta a kameráját, és távozott, anélkül, hogy hátra mert volna nézni. Robert fekete, éles szemeivel követte a távozó lányt. Tekintete egyszerre volt szenvedélyes és fenyegető; teljesen megfejthetetlen. Andy észrevette, hogy Mr. Stone nem veszi le a szemét a kamerát tartó lányról. Ez nagyon szokatlan volt. – Ha egy szót is szólsz erről, megdöglesz! – sziszegte Mindy. – Értettem. Tammy-t nem érdekelte, mit művelt Mindy. Csak a saját problémájára tudott gondolni.