Letakarja rólam a takarót, és visszanéz rám. Én elfordítom a tekintetem a tökéletes seggéről és puncijáról. A gonosz vigyor, amit rám küld, elárulja, hogy pontosan tudja, mit néztem az imént, és egyáltalán nem bánja. Aztán megveregeti az ágyat, és int, hogy menjek közelebb. – Köszönöm, Savanna – sikerül kinyögnöm. – Innen már valószínűleg menni fog. – Biztos vagy benne? Maradhatok, ha szükséged va