Mielőtt felállna, még egyszer végighúzza a nyelvét a segglyukamon. Megragadva engem, óvatosan felemel, és a hátam a rúdhoz nyomja. A mosoly, amit rám küld, maga a tiszta bűn. „Nagy a szád, kicsim, de nem tagadom, szeretem a szemtelen énedet.” Még mindig túl kábult vagyok ahhoz, hogy szavakat formáljak, de amikor a vastag farka hegyét a csuromvizes puncimhoz nyomja, ugyanúgy egy buzgó nyögést halla