A nő éles vádjai sok ember tekintetét vonzották. Madeline ennek ellenére igyekezett udvarias maradni. "Asszonyom, ön az, aki nekem jött az imént. Ráadásul nem én vagyok a Whitmanék szobalánya." A nőt megdöbbentette. Aztán Madeline öltözetére pillantott. Megvető mosoly jelent meg elegáns arcán. "Ön egyáltalán nem néz ki szobalánynak. Inkább egy koldusra hasonlít az utcáról." Ezt követően kuncogás hallatszott az egyik oldalról. Madeline azonban nem akart tovább vitatkozni vele. Ám épp távozni készült, amikor meglátta, hogy Meredith közeledik. A legszebb ruháit viselte, és szép smink volt az arcán. Amikor meglátta Madelinet, megdöbbent arckifejezést öltött. "Ó, te vagy az, Maddie." Amikor a nő meghallotta, amit Meredith mondott, megvetően nézett Madeline-re. "Whitman asszony, ön ismeri ezt a buta koldust?" Madeline megdöbbent. Ez a nő azt hitte, Meredith Jeremy felesége. Azonban nyilvánvaló volt, hogy Meredith nem fogja helyreigazítani. Épp ellenkezőleg, mosolyt küldött a nőnek. "Langford asszony, kérem, hagyja ezt békén az én kedvemért." "Mivel Whitman asszony szólt, én elengedem." A nő izgatottan nézett Madeline-re. "Nézzen oda, hova megy legközelebb!" Madeline épp el akarta mondani, ki is ő valójában, de Meredith megállította, és aggódó arckifejezéssel megragadta a karját. "Maddie, jól vagy? Megsérültél?" Madeline undorodva nézett a színpadias arcára. Ennek ellenére, amikor el akart sétálni, valaki megragadta a karját. "Ne menj még!" Az az iménti nő volt, és dühös volt. "Nem csoda, hogy szándékosan nekem futottál. El akartad lopni a karkötőmet!" Milyen furcsa. Madeline abszurdnak érezte. Másrészt Meredith gyorsan odarohant, hogy megmagyarázza a helyzetet a nevében: "Langford asszony, ez biztosan félreértés. Maddie-nek régen volt egy olyan szokása, hogy elrakott olyan dolgokat, amik nem az övéi voltak, de mostanra megváltozott." Ez egyáltalán nem hangzott magyarázatnak. Ehelyett inkább bizonyítéknak tűnt arra, hogy Madeline valóban egy tolvaj. A vádak egyre hangosabbak lettek körülöttük. Madeline attól tartott, hogy ez tönkreteszi a Whitmanék hírnevét, ezért elmagyarázta: "Sosem loptam semmit!" "Ha nem te voltál, akkor ki?" A nő biztos volt benne, hogy Madeline volt. "A karkötőm biztosan nálad van most! Mered engedni, hogy átkutassalak?" Madeline tudta, hogy ártatlan, ezért rendben volt, ha át akarta kutatni. Azonban ebben a pillanatban Meredith gyorsan odament, és megérintette Madeline zsebét. "Langford asszony, azt hiszem, ez csak egy félreértés. Maddie megváltozott. Nem lopna újra..." Mielőtt befejezte volna a mondatot, az arckifejezése megváltozott. Aztán csalódottan nézett Madeline-re, mielőtt elővett volna egy drága karkötőt Madeline elülső zsebéből. "Maddie, nem gondoltam volna, hogy ezt megteszed." Madeline megdöbbent. Nem vett el semmit senkitől, de megtalálták azt a karkötőt a zsebében. "Tényleg te loptad el a karkötőmet, te koldus!" A nő elővette a telefonját, hogy hívja a rendőröket. Madeline kezdett szorongani. Ma van Jeremy édesanyjának az 50. születésnapi partija. Ha a menyét letartóztatják egy olyan vád alapján, hogy tolvaj, az nagymértékben befolyásolja a Whitmanék hírnevét. Rendben van, hogy hamisan vádolják, de a Whitmanék hírneve fontosabb. Egyre több vendég gyűlt össze körülöttük. Ebben a pillanatban Meredith rendkívül csalódottnak tűnt. "Maddie, tudom, hogy amióta gyerek voltál, sosem láttál semmi jót. Ezért van az a szokásod, hogy elraksz dolgokat. Azonban hogy tehetted ezt egy ilyen időpontban?" "Nem én voltam!" Madeline újra elmagyarázta, de senki sem hitt neki. Hirtelen eszébe jutott, hogy Meredith szándékosan próbált közelebb kerülni hozzá az imént, és azonnal rájött. Meredith volt az, aki elhelyezte a karkötőt nála! Ezzel egy időben a nő már hívta a rendőröket. Egy idő után a rendőrök megérkeztek. Be akarták vinni Madelinet, hogy vallomást tegyen az őrsön.