Amikor Madeline emlékezett megtört önmagára, nem tudta, mitévő legyen. Minden nő a legjobb formáját akarná mutatni a férfinak, akit szeret. Ám valahányszor vele volt, mindig a legrosszabb, legszétszakadtabb állapotában volt. Ebben a pillanatban még azok a hegek is borították, amiket ő okozott neki. – Ki engedte be ide? – állt meg Jeremy az ajtó előtt. Madeline ránézett. – Ez az otthonom. – Az otthonod? – kuncogott halkan a férfi. – Azt hiszed, jogod van otthonnak nevezni ezt a helyet? Madeline szemében kialudt a fény. Jeremy szavai üvegszilánkokként szúrták át a szívét. – Ha Mer nem lenne ilyen kedves, még mindig a börtönben rohadnál. – Jeremy szavai Meredith iránti szeretettel voltak átitatva. Madeline gúnyosan felnevetett. – Ja, ha nem lett volna az a valaki, sosem kerültem volna ilyen helyre. Nyilvánvaló volt, hogy Jeremy-t felbőszítette, amit mondott. – Ilyenkor is vissza mersz pimaszkodni? – Jeremy, nem tettem! Igazat mondok! – Madeline ökölbe szorította a kezét, és emelt fővel hangsúlyozta a szavait. Mindazonáltal a férfi jóképű arcát jégréteg borította. Jégcsapként meredt Madeline-re. – Nem, mi? Rendben, gyere ide, és térdelj le. Elhiszem, ha addig térdelsz, amíg el nem áll az eső. Madeline megdöbbent, és ösztönösen a hasához nyúlt. – Nem akarod, hogy elhiggyem? Miért állsz még mindig itt? – mondta Jeremy hideg hangon. Madeline az esőben állt, és könnyes szemekkel nézett arra a férfira, aki az emlékeiben annyira törődött vele. – Jeremy, én… – Jeremy, éhes vagyok. Mielőtt Madeline befejezhette volna, Meredith lányos hangja hallatszott a házból. Szóval Meredith itt volt. Egy leírhatatlan fájdalom kezdett elterjedni az egész testében. Madeline szíve lesüllyedt. Mintha egy feneketlen mélységbe zuhanna. Jeremy türelmetlenül nézett Madeline-re. – Meredith itt tölti az éjszakát. Ha be akarsz jönni ebbe a házba, addig kell térdelned, amíg én elégedett nem leszek. Miután ezt mondta, becsapta az ajtót, és könyörtelenül megfordult. A hideg eső Madeline testére hullott. Ennek következtében a szíve hőmérséklete a testével együtt zuhant. Az ég elsötétedett, és Madeline látta, hogy felkapcsolták a villanyt a hálószobában. Két árnyék vetült a függönyre, és ez nagyon fájdalmas látvány volt. "Jeremy, tényleg el fogod hinni nekem?" "Végső soron mégsem leszek képes felvenni a versenyt Meredith lélegzetével, amikor melletted fekszik az ágyban..." Azon az éjszakán, még mindig kábult állapotban, Meredith gúnyos mosolyával találkozott Madeline. – Madeline, nem gondoltam, hogy egész éjjel térdelni fogsz csak azért, hogy felhívd magadra Jeremy figyelmét. Meredith tele volt energiával. Úgy tűnt, a gyermeke a hasában szerencsés volt, hogy jól van, annak ellenére, hogy legurult a lépcsőn. – Ha szeretsz térdelni, térdelj csak tovább! Gonoszul kuncogott, mielőtt megfordult volna. Madeline szája kiszáradt. Rosszul volt, ezért nem volt energiája vitatkozni Meredith-tel. Miután egész éjjel ugyanabban a helyzetben maradt, Madeline végtagjai rendkívül zsibbadtak voltak. Felkelt, és küszködött, hogy bejusson a házba. Ám mielőtt tovább tudott volna menni, Jeremy jelent meg előtte. Madeline annyira fáradt volt, hogy a térdei meghajlottak. Kinyújtotta a kezét, és megragadta Jeremy gallérját. Sápadt ajkai könyörögtek: – Jeremy, kérlek, higgy nekem. Én tényleg nem löktelek le Meredith-et… Jeremy gúnyosan felnevetett. – Miért higgyek egy ilyen aljas és szívtelen nőnek, mint te? – Miután ezt mondta, ellökte Madeline-t. Madeline feje rettenetesen fájt, ahogy elterült a padlón; annyira fájt, hogy nem tudott felkelni. Megmarkolta a hasát, és hideg verejték kezdett gyöngyözni a homlokán. Amikor a hasában lévő gyermekre gondolt, Madeline minden erejét összeszedve megragadta Jeremy nadrágját. – Jeremy, fáj a hasam. Kérlek, vigyél kórházba. Ám Jeremy csak undorral nézett rá. – Madeline, te annyira jól színészkedsz. – Nem, Jeremy… Nem vagyok… Jeremy, nagyon fáj… – Madeline könnyedén mozgatta az ajkait. Érezte, hogy időnként elveszíti az eszméletét. Megfogta a nadrágját. – Még ha gyűlölsz is, vagy haragszol rám, a gyermek a hasamban a tiéd… – Hmph. – gúnyolódott Jeremy. Gúny volt a szemében. – Gyermek? Madeline, te tényleg bármit ki tudsz találni! Takarodj! Jeremy elrúgta a kezét, ami a nadrágját fogta. Miután elrúgták, Madeline szomorúan nevetett. Felemelte a fejét, hogy megnézze a hideg férfit maga előtt. Könnyek hullottak a szeméből, miközben szívében szörnyű fájdalmat érzett. – 12 évvel ezelőtt egy fiú azt mondta nekem: "Linnie, örökké védeni és becsben tartalak. Nem engedem, hogy bántódj…" Szóval azt hiszem, ezek mind hazugságok voltak… Az elmúlt 12 évben ez mind szánalmas megszállottság volt… Te már nem az én Jez-em vagy. Mi? Jeremy szíve kihagyott egy ütemet. A tökéletes és érintetlen intim emlék, amelyet mindig a szívében őrzött, figyelmeztetés nélkül újra megjelent. Abban az évben találkozott egy Linnie nevű lánnyal a tengerparton. Az a lány naiv és ártatlan volt. Aranyos és huncut. Szinte első látásra beleszeretett. Azokban a szép emlékekben az a lány mindig követte őt, és édesen Jez-nek hívta. Megígérte neki, hogy örökké vele marad, és feleségül veszi. Miután megtudta, hogy a lány neve Meredith, Jeremy elhatározta, hogy örökké jó lesz a Meredith nevű lányhoz. Meg fogja büntetni azokat, akik súlyosan bántják őt! Azonban miért mesélte el Madeline hirtelen azt az ígéretet, amelyet fiatal korában tett? Jeremy úgy érezte, mintha valami ki akarna ugrani a mellkasából. Lehajolt, és megragadta Madeline vállát a kezével. – Mit mondtál?