Damien egykor mogorva arca másodpercek alatt felderült, most, hogy belegondolt, maradhat is... – Tudod mit? Azt hiszem, rossz főnök vagyok, amiért megpróbáltalak kirúgni az első munkanapodon... szóval mostantól a titkárom vagy. Olivia felvonta a szemöldökét a 360 fokos fordulat láttán, amit a szavai vettek, nemrég még ellenezte, hogy itt maradjon? És miért ilyen kedves? – Tényleg? – A szeme felcsillant örömében, amikor bólintott. Már épp elhagyta volna az irodát, amikor meghallotta a következő szavait... – Meg fogom bánni, hogy velem dolgozol! *** Sandy Parker kuncogott, amikor hirtelen egy apró test átölelte. Az unokája, Kelvin volt. Nem sokkal később meghallotta Bianca hangját, ami úgy hangzott, mintha telefonon beszélne... – Nagyi, nem mondtad, hogy beugrasz... hoztál nekem csokit? Sandy kézen fogta, és a nappali sarkában lévő kis, négy személyes étkezőasztalhoz vezette. – Persze, hogy hoztam csokit... de mint tudod, a lyukak nem barátságosak a kisgyerekekkel... csináltam neked egy nagyon finom uzsonnát. Kelvin szeme elkerekedett, amikor meglátta a tányérnyi sütit és a pohár tejet az asztalon. – Hű, nagyi... sütit sütöttél nekem! Sandy bólintott. Elnézést kért, amikor megcsörrent a telefonja. – Igen, drágám... küldd el nekem a portfóliójukat, amilyen hamar csak tudod... köszönöm – mondta mosolyogva. Előbb-utóbb megtalálja a megfelelő férfit a lányának... Kelvin azonnal tudta, mire gondol ezzel, de mint mindig, most is itt volt, hogy megvédje anyukáját a rossz férfiaktól. – Parker asszony... sajnálom, most mennem kell... anyukám épp hívott, valami baj van az autójával. Sandy elintegette. Nem bánta, legalább itt volt, hogy maga gondoskodjon az unokájáról, mielőtt Olivia hazaér a munkából. És ha már Olivia... hogy van ő? *** Bella egy nagy rakás aktát dobott Olivia asztalára, ami már így is tele volt különböző színű aktákkal. – A főnök azt mondta, ma a nap végéig el kell rendezned mindet, különben éjszakázol. Olivia dühösen zihált fel és le. Tehát így akarta elérni, hogy megbánja a döntését, hogy vele dolgozik? – Ledobtad, ugye? Akkor miért nem mész már?! – förmedt rá ingerülten a ribancre, aki előtte állt. Így bánnak minden új alkalmazottal, akit felvesznek? Hangos döbbenet támadt a többi alkalmazott között. Senki sem mert még visszaszólni Bellának, ő volt a második főnök, amikor a főnök nem volt a közelben. Bella pupillái kitágultak, és összeszorította az állkapcsát, miközben lenézett a nőre, aki egy kicsit sem félt tőle. – Süket vagy, vagy mi? – kérdezte Olivia még egyszer felvont szemöldökkel. – Hogy mersz ilyen hangnemben beszélni velem?! Tudod te, ki vagyok én?! Olivia vállat vont. Nem értette, miért teszik fel neki ezt a kérdést az emberek, amikor őszintén szólva nem is érdekelte. – Kérlek, ne kiabálj! Sok dolgom van, és ha nem bánod... kérlek, menj most – tette hozzá Olivia, és nézte, ahogy Bella dühösen elviharzik. Újra a számítógépére nézett, és hirtelen érezte, hogy valaki bámulja. A tekintetét a többiekre szegezte, akik gyorsan elvonták a tekintetüket, és úgy tettek, mintha valamit csinálnának az asztalukon. – Furcsák – motyogta. Néhány perccel Bella távozása után megcsörrent a telefon az asztalán. Egy ideig bámulta, mielőtt a füléhez emelte. – Az irodámba, azonnal! Olivia összébb húzta magát, és elhúzta a telefont a fülétől. Érezte, hogy nincs jó hangulatban, hallva a dühös hangját. *** Damien hátradőlt a székében, a kezét a halántékán tartva. Mellette állt Bella, aki mosolygott. Olivia, aki előttük állt, máshová fordította a tekintetét, hogy elkerülje a kérdő tekintetét. – Te... – Mielőtt leszúrnál... nem én voltam a hibás, ő kezdte egyértelműen... de ha meg akarsz büntetni egy hibáért, amit nem én követtem el... nyugodtan megteheted, egyszerűen tárcsázom a fekete kártyán lévő számot – hadarta Olivia, megszakítva Damien beszédét. Damien felült, és leeresztette a tekintetét rá. – Fenyegetsz engem? – A hangja mély és követelőző morajlással jött ki. Bella volt a legdühösebb. Nem hitte el, milyen udvariatlan és neveletlen ez az újonc, különösen a főnökkel. Nem volt benne biztos, mi változtatta meg a véleményét, miután ma kirúgta. – Bella... Bella kiegyenesedett, és egy kis mosolyt küldött neki. – Igen, főnök? – Hagyj minket – parancsolta, miközben a szeme a merész nőn pihent, aki előtte állt. Nem tudta pontosan megfogalmazni, mit talál ismerősnek ebben a nőben. Bella mosolya lefagyott az arcán, de összeszedte magát, és elhagyta az irodát, egyedül hagyva a kettőt. Olivia figyelte, ahogy feláll a székéből, lassan és megfélemlítően lépett felé. Meglepetésére nem tett kísérletet arra, hogy hátráljon, vagy idegesen pislogjon. – Mit próbálsz tenni? Damien megragadta a karját, és gyengéden a falhoz lökte, a kezét a feje fölé helyezve. Leeresztette a tekintetét rá. – Még csak hat órája vagy itt, de ennyi idő alatt tizenöt szabályt sikerült megszegned. Olivia elmosolyodott. Beharapta az alsó ajkát, és ugyanakkor a keze megragadta a nyakkendőjét. – Én király vagyok, nem tudtad? És amúgy sem vagyok az a szabálykövető fajta... kérdezz csak körbe. Damien lerántotta a nyakkendőjét a kezéből, és hátralépett tőle, de ehelyett ő lépett előre felé. Ez addig ment így, amíg Damien meg nem érezte az asztalát a háta mögött. Hitetlenkedve nézett rá. Hogy a fenébe ilyen bátor? Ilyet tenni a saját főnökével?? – Hirtelen félsz tőlem, főnök? Nem próbáltál kemény lenni az előbb? Olivia felemelte a kezét a gallérjához, és megigazította, és épp ekkor nyílt ki az ajtó, és egy kecses alak lépett be. – Drágám... A léptei félúton megálltak, ahogy a barátjára bámult, akit épp egy női alkalmazott próbált elcsábítani. Olivia és Damien a fejüket a hölgy felé fordították, aki épp belépett az irodába. – Rihanna... eljöttél. Rihanna szeme dühösen lángolt, ahogy a nőhöz ment, aki még mindig Damien ingébe kapaszkodott. Felemelte a kezét, hogy arcon üsse Oliviát, de legnagyobb bánatára a kezét könnyedén elkapták a levegőben. – Ne próbáld meg azt a hibát elkövetni, hogy felemeled rám a kezed! – figyelmeztette Olivia szigorú tekintettel. Rihanna barna szeme elkerekedett a meglepetéstől. Megtántorodott, amikor Olivia erőteljesen leengedte a kezét. – Hogy mersz?! Hogy mersz megpróbálni elcsábítani a barátomat?! Olivia hátracsapta a szőke haját, ami végigsöpört Damien arcán. – Kérdezd meg a barátodat, és kímélj meg ettől a drámától! – mondta közönyösen, és otthagyta őket az irodában.