Arra ébredtem, hogy az arcom valami meleghez és szilárdhoz nyomódik. Egy pillanat kellett, hogy rájöjjek, bőr. Férfi bőr. Napbarnított, sima, enyhén sós. Egyenletes, hipnotikus ritmusban emelkedik és süllyed. Az ujjaim valakinek a hasizmaiba vájtak. És nem puha izmokba. A szoba homályos volt – korai szürke reggeli homály –, de nem eléggé ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy úgy kapaszkodom Ashtonba,