Selena szemszögéből Ránézek, és nehezen találom a szavakat. – Köszönöm! – mondom, mire visszahúzza a kezét, én pedig lehajolok, és felveszem a táskámat. – Szívesen. És elvihetlek pénteken hatkor? – kérdezi, de szó sem lehet róla, hogy a falkához jöjjön. Van egy postafiókom a városban. Senki sem tudja igazán, hol lakom. – Pénteken van egy pár dolgom a bankett előtt, jobb, ha kint találkozunk hétkor