Ana.
Liam és én csendben feküdtünk az ágyon egymással szemben. A fiam nem beszél, csak engem bámul. Én is ugyanezt teszem. A tiszta kék szemei annyira emlékeztetnek valakire, akit azóta nem láttam, hogy elhagyott minket a kórteremben.
"Jól vagy?" Megpöccintem az orrát, és ő gyengéden elmosolyodik. Kíváncsi vagyok, mi járhat most a kis fejében.
"Apa eljön?" Suttogja, kis kezeit a nyakam köré fonva.
















