Ana. Liam és én csendben feküdtünk az ágyon egymással szemben. A fiam nem beszél, csak engem bámul. Én is ugyanezt teszem. A tiszta kék szemei annyira emlékeztetnek valakire, akit azóta nem láttam, hogy elhagyott minket a kórteremben. "Jól vagy?" Megpöccintem az orrát, és ő gyengéden elmosolyodik. Kíváncsi vagyok, mi járhat most a kis fejében. "Apa eljön?" Suttogja, kis kezeit a nyakam köré fonva.