Micsoda látványos előadás. Madeline egyetlen hibát sem talált a saját maga által rendezett előadásban. Csupán arra nem számított, hogy Meredith is terhes. De vajon Meredith gyermeke Jeremyé? Madeline emlékezett, hogy Meredith lefeküdt egy csavargóval, miután három hónappal ezelőtt, a neki ártani szándékozó terve során véletlenül rossz szobába tévedt. Ha valóban terhes, a gyermek apja még kérdéses. Mindazonáltal Madeline nem tagadhatta, hogy Jeremy mindig az éjszakát ezzel a nővel töltötte. Amikor erre gondolt, fájdalom kezdett szétterjedni a szívében. Ez a fájdalom azonban nem volt összehasonlítható azzal a fájdalommal, amit akkor érzett, amikor látta, ahogy Jeremy gyengéden, szeretettel és gondoskodással tartja Meredith-et. Meredith eltakarta az arcát, és szánalmasan sírt. – Jeremy, ne hibáztasd Maddie-t. Minden az én hibám. Nem lett volna szabad beléd szeretnem. Másrészt remélem, tudsz beszélni Maddie-vel, hogy ne bántsa a babánkat… Amikor Meredith megemlítette a gyermeket, Madeline tisztán látta a változásokat Jeremy arckifejezésében. Jeremy gyorsan felemelte a fejét, hogy hevesen ránézzen. Hideg pillantása úgy vágott bele, mint egy jégből készült kés. – Madeline! Jeremy dühös volt. Soha nem szólította a nevét gyengéden. Amikor a nevén szólította, hangja áthatott az intenzív gyűlölettől vagy dühtől. – Ő kényszerített engem. – Madeline igyekezett, hogy ne törjön össze. – Jeremy, ne hagyd, hogy becsapjon. Ez a nő nem az, akinek hiszed, ő… – Hallgass! – szakította félbe hidegen. Mély hangjában veszélyes aura volt. – Megütötted Meredith-et az imént? Madeline belevágta a fogát a száraz ajkába. – Igen. Nyíltan bevallotta, és látta, ahogy Meredith kajánul elmosolyodik; az utóbbi nagyon elégedett volt magával Jeremy mögött. Ebben a pillanatban Jeremy szemei tele voltak a düh tüzével. Úgy néztek ki, mintha alig várnák, hogy élve elégesse Madeline-t. – Pofon! Jeremy arcon ütötte Madeline-t. Teljesen le volt döbbenve. Ennek következtében vért érzett a szája sarkában. Keserű és savanyú volt. Ezt követően érezte, ahogy a könnyek csípik a szemét, ahogy végiggördülnek az arcán, miután a szemei nem bírták tovább a súlyukat. Megütötte őt. Ez alatt az idő alatt soha nem törődött vele. Még meg is vetette őt. Azonban soha egyszer sem ütötte meg. – Gyere ide, és kérj bocsánatot Meredith-től! – parancsolta Jeremy. Jóképű arcát jégréteg borította. Azonban volt egy baljós csillogás a szemében, amit Madeline nem értett. Miután Meredith befejezte az elégedettség érzését, sértődötten előrelépett. – Jeremy, minden rendben van. Maddie és én végül is testvérek vagyunk. Nincs szükségem arra, hogy bocsánatot kérjen tőlem. Az én hibám. Végül is házasok vagytok. Nem szabadna, hogy bármilyen kapcsolatom legyen veled, de nem tudok segíteni magamon, hogy ne akarjalak látni… – Meredith, hagyd abba a színészkedést. Ez az egész a terved része! Madeline visszatartotta a könnyeit, és habozás nélkül leleplezte Meredith-et. Meredith fájdalmas arckifejezéssel sírt. – Maddie, hogy vádolhatsz engem így? Miért lettél ilyen? – Azért lettem ilyen, mert egy olyan kétszínű ribanc, mint te, rávilágított az igazságra! – Madeline! A mellettük álló férfi dühös volt. Megragadta a ágyon ülő Madeline-t, és Meredith felé húzta. – Kérj bocsánatot! – kényszerítette.