Nina Ahogy gondoltam, Jessica egy órával később jött haza, homlokráncolva. – Hol voltál? – kérdezte. Felnéztem a könyvemből, ahogy a kanapén ültem. Hál' istennek előre kitaláltam egy kifogást. – Fájt a hasam – válaszoltam. – Valószínűleg a tegnap esti sok alkoholtól. Nem tudtam átverekedni magam a tömegen, hogy visszajussak hozzád, úgyhogy úgy döntöttem, hazajövök. Jessica felsóhajtott, és az ajtaja felé indult. – Remélem, legalább most már jobban vagy, mert később tábortűz lesz, mivel megnyertük a meccset. És eszedbe se jusson nemet mondani! Fel kell venned egy szexi ruhát, és meg kell mutatnod Justinnek, hogy mit veszít. Ezzel Jessica eltűnt a szobájában – feltehetően, hogy készüljön a bulira. Küldtem egy gyors üzenetet Lorinak. – Hol vagy? Jössz a buliba később? Pár perc múlva Lori válaszolt: – Igen. Megígértem Jessicának. Sóhajtva elraktam a telefonom, és becsuktam a könyvem. Már hét óra volt, szóval a buli valószínűleg egy-két óra múlva kezdődik. Úgy döntöttem, lezuhanyozok és átöltözöm. Valamiért, ahogy készülődtem, azt vettem észre, hogy tényleg számít, hogy jól nézzek ki… De nem azért, hogy Justin féltékeny legyen. Enzónak akartam tetszeni. Jessica, Lori és én kilenc óra körül indultunk a buliba. A suli mögötti erdőben volt, körülbelül másfél kilométerre. Ez egy régi, 1970-es évekbeli kemping volt, több kis faházzal, amelyeket a diákok kitakarítottak és új funkciót adtak nekik, generációk óta használják őket… Hát, tudjátok, mire. A faházak körének közepén egy nagy tűzrakóhely volt, ahol már hatalmas tábortűz égett, és hangos zene szólt. Ahogy közeledtünk, láttam, hogy zabolátlan fiúk üvöltöznek, sörösdobozokat dobálnak a tűzbe, és a lányokkal flörtölnek. A tűz mellett fiúk és lányok táncoltak és dörgölőztek egymáshoz a zenére. – Mint egy csapat majom – morogta Lori. A kezét a zsebébe dugta, és felhúzta a kapucniját. Szinte azonnal, ahogy megérkeztünk, elővett egy jointot, és elment egyedül ücsörögni és szívni. Jessica és én már megszoktuk ezt, és nem bántuk a furcsa barátunk magányos természetét. – Jól nézel ki, egyébként – mondta Jessica, meglökdösve a könyökével. Egy rövid fekete ruhát választottam harisnyával és csizmával, és egy bőrdzsekit vettem fel. A hajam még mindig be volt fonva, de tettem fel egy kis szemceruzát és rúzst. Remélhetőleg ma este nem fogok sírni. – Köszi – válaszoltam. – Te is. Odamentem egy közeli hűtőhöz, és vettem egy sört, miközben Jessica megállt, hogy flörtöljön egy részeg sráccal. Ittam egy kortyot, és körülnéztem, miközben próbáltam eldönteni, hogy csatlakozzak-e a tánchoz, vagy üljek egyedül. Ahogy ott álltam, és próbáltam eldönteni, mit tegyek, hallottam, hogy mérges hangok jönnek az egyik faházból. Semmi sem voltam, ha nem egy kicsit kíváncsi, és közömbösen odasétáltam a faházhoz, úgy tettem, mintha a telefonomat nézném, miközben hallgatóztam. – Figyelj, azt hiszem, elég világossá tettem, hogy csak szórakoztam! Azonnal felismertem ezt a hangot: Lisa volt az. És vele volt nem más, mint… – Szakítottam a barátnőmmel érted! Azt mondtad, összejövünk! Justin. Hallottam, ahogy léptek a padlón, majd az ajtó kinyílt. Lisa lenézett rám a lépcső tetejéről egy kaján mosollyal. – Ha már hallgatózol, legalább ne csináld olyan kibaszottul nyilvánvalóan – mondta, majd a válla fölött hátra dobta a haját, és lefutott a lépcsőn. A tekintetemmel követtem a tűzrakóhelyig, ahol Enzo állt és ivott, miközben egy csapat lány – köztük Jessica is – rajongott érte. – Szia, Enzo – mondta Lisa éneklő hangon, a lófarkával himbálózva, ahogy odasétált hozzá. Az egyetem legtöbb lánya nem merne ilyen közömbösen odasétálni Enzóhoz ennyi lány körülötte, de mivel Enzo és Lisa jártak korábban, ez nem volt teljesen váratlan tőle. – Szia – válaszolta Enzo. Meglepetésemre a szeme futólag rám villant Lisa válla felett. Úgy éreztem, mintha megint a lelkembe látna, de gyorsan elmúlt, amikor visszanézett Lisára. Lisa keresztbe tette a karját a mellkasán – kétségtelenül összenyomva a melleit –, és a sarkáról a lábujjaira hintázott. – Táncolsz? – kérdezte. – Még nem volt táncpartnerem ma este. Enzo összevonta a szemöldökét, ivott egy kortyot a söréből, és fel-alá méregette Lisát. Körülöttük az emberek kezdték figyelni a jelenetet. – Régen szakítottunk, Lisa – mondta Enzo. Lisa leengedte a kezét az oldala mellé, és ökölbe szorította. – Jaj, gyere már! – mondta. – Ne mondd, hogy nem hiányzik ez. – A testére mutatott, ami még mindig a szűk pompomlány egyenruhájában volt. Enzo egyszerűen vállat vont, és visszatért a beszélgetéshez a többi lánnyal, mintha Lisa ott sem lenne. Lisa puffogva elviharzott. Amikor elment, a tekintete azonban ismét rám vándorolt, és rám szegeződött. A szeme szinte újra világítani látszott, és hirtelen félni kezdtem. Önkéntelenül elejtettem a söröm, és gyorsan elmentem, egy üresen álló faház mögötti helyet célozva meg. Csak pár percre volt szükségem egyedül, és akkor visszatérhetek… Remélhetőleg Enzónak addigra már egy másik lányon lesz a szeme. – Szia, Nina. Szinte kiugrottam a bőrömből Enzo hangjára a hátam mögött. Megfordultam, hogy szembenézzek vele; a tűz fényét óriási testével kitakarva kissé fenyegetőnek tűnt a sötétben. Valami más is eszembe jutott… Amikor a bárban találkoztunk, soha nem cseréltünk nevet. Honnan tudta a nevemet? Szótlanul megpróbáltam kikerülni, hogy visszamenjek a tűzhöz, mivel ez az egész interakció nyugtalanított. Enzo azonban elállta az utamat, és keresztbe tette a karját. – Miért kerülsz engem? – kérdezte, kissé sértődötten hangozva. Megálltam, és a számba haraptam, körbepillantva, hogy lássam, Jessica egy új sráccal táncol a tűznél. – Nem kerüllek – mondtam. Enzo felsóhajtott, és leengedte a karját. – De annak tűnik – válaszolta. – Olyan hirtelen távoztál tegnap este. – Mit akarsz, mit mondjak? – suttogtam, hogy senki se hallja, ha hallgatóznak. – Volt egyéjszakás kalandod velem. Soha nem találkozol a lányokkal többször, mint egyszer. Köszönnöd kéne nekem, mert csak megkönnyítem a dolgod. – Ez az, amit igazán gondolsz rólam? – kérdezte Enzo. Egyáltalán nem próbálta elrejteni a hangját. Valamiért most magabiztosabbnak éreztem magam, amikor szembeszálltam vele. – Mindenki tudja, hogy egy szoknyavadász vagy, aki csak egyszer fekszik le a lányokkal, mielőtt továbblépne a következőre – mondtam, kikerülve őt. Ezúttal nem állta el az utamat, de megfordult és összevonta a szemöldökét. – Nos, te más vagy – válaszolta. Ez valami tréfa? A jégkorong csapatkapitánya, az iskola sztárja és egy szoknyavadász azt gondolta, hogy elég "más" vagyok ahhoz, hogy beszéljen velem, miután lefeküdtünk egymással? Kíváncsi voltam, hogy Lisa vagy Justin buzdította-e fel erre, hogy belém dörgöljék, hogy soha nem fogok szerelmet találni. Enzo közelebb lépett hozzám, és kisimított egy hajtincset a szememből, végül suttogásra fogva a hangját. – Szeretnék veled másodszor is – mondta.