– Te biztosan Nina vagy! – mondta, felállva az asztalától, és odajött, hogy üdvözöljön. Meglepetésemre megölelt. Egy kicsit meglepett a mentorom vitalitása és melegsége; egyáltalán nem ilyennek képzeltem azt, aki egész nap izzadt, nyavalygó sportolókkal foglalkozik. Sőt, bár középkorú volt, pezsgő személyisége tíz évvel fiatalabbnak mutatta.
– Tiffany vagyok – mondta, amikor végre elengedett az öl
















