"Ne... mozdulj."
Az idegen hangja közvetlenül mögöttem szólalt meg. Sikítani akartam, de egy kesztyűs kéz a számra tapadt, és egy vékony kar átölelt a derekamon. Csak annyit tehettem, hogy erősen becsuktam a szemem, és reméltem, hogy a sorsom legalább gyors és fájdalommentes lesz.
A morgás egyre hangosabb lett. Nem hasonlított egyik állathoz sem, amit korábban hallottam. Úgy hangzott... emberinek
















