Anastasia felidézte a napot, amikor Wynne kibújt az ágyból, és hajnalhasadáskor felhívta őt. – Wynne… Mi a fenéért hívsz engem ilyenkor? – morogta Anastasia, szavai elmosódottak voltak az álmosságtól. – Ülsz? Ülnöd kell ehhez – suttogta Wynne izgatottan. – Nem, az ágyban vagyok. Aludtam, amíg te durván fel nem ébresztettél. Wynne úgy tett, mintha megbántódott volna, amikor a következő szavakat mondta: – Akkor nem akarod tudni az izgalmas híreket? Ana felhorkant. – Úgyis el fogod mondani… – Szünetet tartott. – Ébren vagyok már. Mi a helyzet? – James és én megcsináltuk. Anastasia túl álmos volt ahhoz, hogy a sorok között olvasson. – Mit csináltatok? – kérdezte bután. – James és én szexeltünk. Egy pillanatnyi csend következett. – Gratulálok. Védekeztetek? – Nem engedhetem meg magamnak, hogy teherbe essek és szülési szabadságra menjek. Mr. Wright talán kirúgna. Persze szedem a gyógyszert… és gumit használtunk. – Hé. Csak biztosra mentem! – vágott vissza Ana. – Most, hogy belegondolok… szex közben is Damien Wrightre kell gondolnod? Csak győződj meg róla, hogy a szexi időtök nem kavar be az ő időbeosztásába? – viccelődött. – Jaj, Anastasia – mondta Wynne unott hangon. – Most bemegyek a gyönyörű barátomhoz az ágyba, és élvezni fogom azt a néhány elképesztő orgazmust, amit a következő néhány órában fog okozni nekem. Te pedig élvezheted az éjszakádat összegömbölyödve az ágyadban… egyedül. Ana nevetésben tört ki. – Hé, hé. Sajnálom. Csak vicceltem. Ne piszkáld a fájó pontomat, amikor halálosan fáradt vagyok. Holnap reggel hozok neked egy kávét. Ezzel leróhatjuk az adósságunkat? – Jó kislány. Akkor holnap tízkor találkozunk. Anastasia letette a telefont, és visszatette az éjjeliszekrényre. Arcát a párnába fúrta, és eltelt egy kis idő, mire újra elaludt. Másnap reggel Wynne megragadta Anát, és elmesélte neki az élményének minden szaftos részletét. – Wynne, ha még több részletet mondasz, úgy fogom érezni, mint egy kukkoló – mondta halkan, miközben a kávézóban ültek és a kávéjukat szürcsölték. Ana telefonja üzenetet jelzett, kiragadva őt az emlékeiből. Gyorsan beírta a szobaszámát, és várt. Néhány perc csend következett, mielőtt halk kopogást hallott a szállodai szoba ajtaján. Egy pillantást vetett az órára, és elmosolyodott, hogy Wynne még mindig mennyire pontos. Felkelt, hogy ajtót nyisson, és Wynne-t találta, komor arckifejezéssel. – Szia – mondta Anastasia egy halvány mosollyal. – Szia – válaszolta. – Nem hoztad magaddal Jamest? Wynne felsóhajtott. – Úgy gondoltam, ezt a beszélgetést közönség nélkül kell lefolytatni. Ana bólintott, tudva, hogy ez az ő érdekében van. Jelezte Wynne-nek, hogy jöjjön be a szobába. Amikor a nappali felé közeledett, rájött, hogy a szoba tele van játékokkal. Egy műanyag kard volt a kanapé párnái közé szúrva. Egy játék rendőrautó, ami miatt nem tudott aludni, az asztal sarkában állt, készen arra, hogy valaki elessen benne. Egy rugdalózó volt a sarokba dobva, és egy alsónadrág közvetlenül mellette. – Sajnálom a rendetlenséget. Ez jár a gyerekkel – motyogta Ana. – Semmi baj – mondta Wynne halkan. Ana látott valamit a szemében, amit nem tudott értelmezni. Baby Alan összes holmijának látványa valószínűleg rádöbbentette, mennyire sürgős a helyzet. Ana nem tudta, hogyan folytassa a beszélgetést, mert semmi, amire gondolni tudott, nem könnyítette volna meg a helyzetet. És mivel még mindig szoptatott időnként, alkoholt sem ivott. – Kérsz valamit inni? Hívhatok szobaszervizt – ajánlotta azért. – Ebben az órában nem ihatok, de valószínűleg szükségem van valamire, hogy elindítsam a beszélgetést. – Kérjek egy üveg bort? Wynne azonnal bólintott. Anastasia odasétált a kanapéhoz, és megtisztította a területet, elég helyet teremtve mindkettőjüknek, hogy leüljenek és beszélgessenek. Felvette a vezetékes telefont, és gyorsan rendelt egy üveget. Anastasia soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzettel kell szembenéznie. A Wrightok mindig a hírekben voltak, és ő ügyelt arra, hogy soha ne legyen egy helyen Damiennel vagy Wynne-nel. Mindig is az volt a szándéka, hogy Alant titokban tartsa mindenki elől, különösen Damien elől. Teltek a napok, és egyre biztosabb volt benne, hogy helyes döntést hozott. Most, a legjobb barátnőjével szemben ülve, elkezdte megkérdőjelezni az összes korábbi döntését. Vajon igazságos dolog eltitkolni egy gyermeket az apja elől? Valószínűleg nem. De lehetetlen volt odasétálni Damien Wrighthoz, és elmondani neki, hogy van egy fia, miután úgy bánt vele. Egyszer lefeküdt vele, és még csak kapcsolatban sem voltak. Még csak közel sem álltak egymáshoz. Ő egy csendes és szorgalmas alkalmazott volt, aki távolról csodálta a főnököt, és a titkárának a legjobb barátnője volt. Alkalmanként váltottak néhány szót, mert kulcsfontosságú szereplő volt, és projekteket mutatott be a megbeszéléseken. És talán… csak talán… ő volt az a sok nő közül, aki lefeküdt vele… csak egy újabb egyéjszakás kaland, és összetörte a szívét, mielőtt tudta volna, mennyire kedveli a férfit. Csendben maradtak, amíg a bort fel nem hozták a szobába. Töltött Wynne-nek egy pohárral, majd magának gyömbérsört töltött. Csendben kortyolgatták az italukat, mielőtt Wynne megszólalt. – Édesem, van mit magyaráznod – sürgette. Ana nem volt biztos benne, hogy Wynne játékos, vagy csak ingerült. És nem akarta megtudni, melyik a kettő közül. – Nem tudtam, hogy a FŐNÖKÖM és neked volt valami köztetek. – Nem volt – válaszolta Anastasia gyorsan. – Nos, tekintve, hogy a fiad létezik, ebben azért vitatkoznék.