– Ööö… Nem volt semmi, Wynne. Én… mi… Hogy magyarázzam el? Hülyék és meggondolatlanok voltunk. Igen, szexeltünk… nagyon részeg szex volt… de csak egy éjszaka volt. És aztán kidobott másnap reggel. Wynne értetlenül nézett rá. – Ezt magyarázd el – mondta, karba téve a kezét. – Emlékszel a legutóbbi éves céges bulira, amin voltam? Arra, közvetlenül a felmondásom előtt? – Persze. – Lerészegedtem, és megszálltál engem. James-szel táncoltál, én pedig szóba elegyedtem Damiennel. Aztán egyik a másik után következett, és valahol az éjszaka folyamán elmentünk a házába. Wynne bólintott, sürgetve Anastasiát, hogy folytassa. – Amikor másnap reggel felébredtem, megragadta a csuklómat, és lerántott az ágyról. Annyira mérgesnek tűnt, hogy azt hittem, ki fog rúgni… vagy meg fog ütni… nem tudom. Wynne elhűlt. – Megütött? – kérdezte fulladozva. Anastasia megrázta a fejét. A tekintete a nagy ablakra szegeződött, és visszagondolt arra az éjszakára. – Anastasia, leadtad már a jelentést mára? – kérdezte a közvetlen főnöke. A csinosan öltözött nő mögé lépett, parancsolóan és üzletiesen nézve. A részleg igazgatójaként a nő a csúcsra jutott a cégnél azzal, hogy munkamániás volt, és elfelejtette, hogy másoknak is van életük a munkájukon kívül. – Jó estét. Remélem, jól fogja érezni magát a bulin – mondta Ana harapósan, vidám mosollyal az arcán. Ana nem értette, hogy a főnöke miért nem tudta feltenni ezt a kérdést, mielőtt elhagyta a munkahelyét, vagy a következő munkanapon. Ez volt a cég éves bulija, és Ana csak ücsörögni és semmit tenni akart. A nő elment, és Ana felhorkantott. Korábban kellett volna elkezdenie a hétvégéjét, de csak forrongani fog a dühtől. – Mi ez a hosszú ábrázat, Ana? – kérdezte Wynne, kezét a vállára téve. Gyönyörűen volt öltözve, és nagyon eltért a szokásos formális viseletétől. A koktélruha igazán jól állt neki. Anastasia mosolyra rendezte az arcát. – Nem tudom, hogy élvezni fogom-e a bulit – sóhajtotta. – Nos, remek hétvégét terveztem, és megmutatom a barátomat, mielőtt hazaviszem. Fel akarjuk dobni a dolgokat… Olyan romantikus! – csiripelte boldogan. – Remek. Már olyan régóta vagytok együtt… nem újdonság, hogy korán leléptek. – És milyen fantasztikus idő volt. Mintha tegnap lett volna, amikor először megláttam. – Vigyorogott ördögien. – Igen, elcsípted, amint megláttad. – Hé! Amikor meglátsz valakit, aki a lelkedhez szól, el kell csípni azt az embert. Eszem ágában sincs várni, hogy elrabolják tőlem a férfit. A szerencse azokat segíti, akik igyekeznek – válaszolta okosan. Anastasia forgatta a szemét. – Akarsz a bárban állomásozni? – kérdezte. – Ó, igen. Szükségem van egy italra, mielőtt megérkezik a pasim. A helyszín laza volt, pihentető bárral és egy táncbárral, ahol néhány alkalmazott már táncolt. A legtöbb egyedülálló férfi és női alkalmazott szerette körbejárni a termet, keresve valakit, akivel összejöhet a cégnél. Néhányan egyéjszakás kalandként hagyták abba. Azok voltak a legkínosabbak az éves buli utáni első héten. Wynne és Ana a bárban ültek, mindketten egy italt tartva. – Kit fogsz ma elcsípni? – kérdezte Wynne, körbenézve a teremben. – Nem áll szándékomban senki mással hazamenni. Egyedül megyek haza. Wynne nyavalygott. – Ugyan már. Soha nem tudhatod, mi sül ki belőle. Ideje elveszítened a szüzességed. – Halkabban. Nem akarom, hogy az egész cég tudja, milyen eseménytelen az életem – sziszegte Ana. Egy darabig beszélgettek, amíg James be nem fordult a sarokról, és meglökte Wynne-t. Gyorsan megfordult, és kuncogott, amikor kacsintott rá. Nem lehetett megállítani őket, hogy a táncparkettre menjenek. James ügyes táncos volt, és Wynne is ugyanolyan ügyes volt. Befejezte az italát, és rendelt egy másikat. Várakozás közben oldalra pillantott, és látta, hogy „ő” ül egyedül a bár távoli végén. Elfordult, nem akarta Damien Wrightot bámulni. Nem akarta, hogy elítéljék a viselkedéséért… különösen nem egy bulin. Valaki elfoglalta Wynne helyét, és Ana kissé elfordította a testét, hogy ne kezdhessenek beszélgetést. Nem akart pasit felszedni, és még a legkisebb szemkontaktus is azt gondolhatja egy férfinak, hogy egy nő érdeklődik iránta. – Azt kérem, amit ő is – mondta egy sima hang mellette. Ismerős volt, de a hangos zenén keresztül nem lehetett biztos benne. Anastasia a táncoló párokat figyelte, miközben a pultos elkészítette az italukat. Ana kortyolt az övéből, és élvezte a csendet. – Szóval, gondolom, jól érzed magad ma este? Ana bólintott, továbbra is előre nézve, hogy lebeszélje a férfit. Továbbra is figyelmen kívül hagyta, és az italára koncentrált. A férfi nem mozdult el, nem értette a célzást. – Ez a ruha nagyon jól áll neked. El kellett volna sétálnia, de nem akarta, hogy utána menjen. A férfit le kellett rántani a magas lóról, amin ült, és rá kellett ébreszteni, hogy nem érdekli. – Figyelj ide, haver. – Dühösen fordult felé. A szavak elhaltak a szájában. Szemtől szemben állt egy fájdalmasan gyönyörű férfival, lángvörös hajjal és szürke szemekkel. A férfi magasabb volt nála, és ugyanolyan magabiztos volt, mint a tárgyalótermében. Csak a viselkedése volt lazább abban a pillanatban. A tekintete Damien Wright ajkaira siklott, amelyek tökéletes formájúak voltak, és rámosolyogtak. Látva a bámulását, az ajkai felhúzódtak, az egyik oldalon ferdén.