– Nem akarom tönkretenni a fehérneműmet – felelte Harper. – Miért mindig az erdőbe hozol? – kuncogtam, és Harperre néztem. Egyre mélyebbre sétáltunk az erdőben, távol attól a helytől, ahol a kocsija parkolt. A kezem szorosan az övében volt, és nem siettem elengedni, és ami azt illeti, ő sem. Bizsergés futott fel és le a karomon, és furcsa módon elégedett voltam ezzel a kis bőr-bőr érintkezéssel. –