Megfordulok, és az ablak felé fordulok, kinézek a tóra, miközben a kezeimet az üveghez szorítom, és igyekszem nem lefelé nézni. Olyan magasan vagyunk, hogy kicsit szédülök, amikor a tekintetem lesiklik az utcára, messze lent. „Nagyszerű. Most hajolj le egy kicsit, és íveld ki a feneked nekem.” Azt teszem, amit mond, annyira izgatott vagyok, hogy alig tudok gondolkodni. Tudom, hogy a rövid szoknyám nem takar el, és mivel a fenekem kilóg, sejtem, hogy rengeteg csupasz bőrt lát. Azt akarom, hogy többet lásson, ezért még jobban széttárom a lábaimat, és ívelem a fenekem, hagyva, hogy lássa a fenekem között megbújó zsinórt, és beengedem a csipkével borított puncimat. „Nagyszerű, kicsim” – mormolja. Várom, hogy mögém jöjjön, de nem teszi. Ehelyett hallom, hogy leül a székébe, majd a billentyűzet halk kattanása tölti be a levegőt. „Nem fogsz megdugni?” – kérdezem, utálva, hogy milyen duzzogónak tűnök. – Most azt akarom, hogy pontosan azt tedd, amit mondtam. – De miért? – kérdezem, és a vállam fölött nézek rá. Abbahagyja, amit csinál, és rám szegezi a tekintetét. – Mert örülök, hogy engedelmeskedsz, és élvezem a kilátást. Most ne beszélj többet, kicsim, különben be kell tömnöm a szájad. Várom a jeleket, hogy viccel, de halálosan komolynak tűnik, és amikor a csípőm megrándul, az ajkai vigyorra húzódnak, mielőtt újra a számítógépére koncentrálna. Maradok ott, ahol vagyok, amíg rendkívül kényelmetlenné nem válik. Kicsit fészkelődöm, és azt kívánom, bárcsak a kényelmes tornacipőmet viseltem volna a szexi magassarkú helyett. Amikor biztos vagyok benne, hogy egyszerűen egy kupacba fogok esni, és a hátam azt kiáltja, hogy álljak fel és nyújtózkodjak, azt mondja: – Játssz a punciddal, kicsim, de ne hagyd, hogy elélvezzel. Borzasztó izgalom fut végig rajtam a parancsára. Istenem, ez elég pajzán érzés. El sem hiszem, hogy mindjárt megdugom magam apám főnöke előtt! Túl kanos vagyok ahhoz, hogy zavarban legyek ezen a ponton, és jobban izgatott vagyok, mint valaha is gondoltam volna. Az egyik kezem a szoknyám alá csúsztatom, majd a csipkés tangámba. Amint érzem, mennyire nedves vagyok, felnyögök, és az ujjammal végighúzom a csuromvizes résemet. „Mennyire vagy vizes, kicsim?” „Csuromvizes vagyok, Mr. Harding.” Becsúsztatom az ujjamat, és lassan elkezdem magam dugni. „A kis puncim teljesen átázik érted.” „Nagyon jó, kicsim. Ne élvezz az engedélyem nélkül.” Visszatér a gépeléshez, mintha semmi szokatlan nem történne itt, én pedig tovább dugom magam, és minden erőmmel próbálok engedelmeskedni neki. De baromi nehéz. A csiklóm annyira megdagadt, és minden érintés egy újabb élvezethullámot küld felém. Csípőmet ringatom, a kezemhez dörzsölöm, és hamarosan olyan erősen nyögök és lélegzem, hogy egy másodpercbe telik, mire észreveszem, hogy abbahagyta a gépelést. A szobában csend honol, kivéve az erotikus nyögéseimet és nyöszörgéseimet. Tudom, hogy nem szabadna elélveznem, de a francba, túl jó érzés, és tudni, hogy ott van mögöttem, és nézi, ahogy magammal dugom, ez már túl sok. Már csak egy dörzsölés kell, és a szabad kezemmel az üveghez csapok, és a nevét nyögöm, miközben olyan erősen elélvezek, hogy zihálva remegek, ahogy az orgazmus végigfut rajtam. Amikor végre kimerülök, lustán mozgatom az ujjaimat, élvezem az utórengéseket, és jobban érzem magam, mint hónapok óta. Annyira elfoglalt vagyok a jó érzéssel, hogy nem veszem észre a mögöttem lévő lépteket, amíg túl késő nem lesz. Durván megragadja a csuklómat, kirántja a puncimból, mielőtt megpörget és az üveghez nyom. Dühösen és olyan kibaszottul szexinek tűnik, hogy megfordul tőle a fejem. Erősebben szorítja a csuklómat, és lassan a szájához emeli nedves ujjaimat. Felnyögök, amikor végighúzza a nyelvét az ujjaimon, felnyalja a nedvemet, mielőtt a szájába szívná az ujjaimat. Végig rajtam tartja a tekintetét, és ez a legerotikusabb dolog, amit valaha láttam. Felnyög az ízemtől, úgy nyalogatja és szopja az izgalmamat, mint egy kibaszottul éhező férfi. Csak arra tudok gondolni, hogy milyen átkozottul jó érzés lenne ez a puncimon. Lassan kihúzza az ujjaimat a szájából, és egy gonosz mosolyt küld felém, amitől azon tűnődöm, hogy mit is tervezett pontosan. Nem kell megvárnom a választ. „Valaki rossz kislány volt” – mondja, közelebb hajolva, hogy az ajkaink majdnem összeérjenek. „Amikor parancsot adok neked, drágám, elvárom, hogy engedelmeskedj.” „Sajnálom” – mondom gyorsan, mire halkan felnevet. „De igen” – suttogja az ajkaimra, és már nyúl is, hogy kigombolja a zakóját. Figyelem, ahogy leveszi, majd hátralép, és óvatosan a legközelebbi székre fekteti, mielőtt visszafordul felém. Végigfut rajtam a tekintete, miközben kigombolja az ingének mandzsettáját, feltűri az ujját, felfedve napbarnított, izmos alkarját. „Fogalmad sincs, mennyire fogom élvezni ezt.” A szemeim elkerekednek, ahogy felém sétál. Fogalmam sincs, mi következik, de annyira izgatott vagyok, hogy alig bírom elviselni.