– Verian Mont! Miért vagy itt? Hirtelen egy középkorú nő hideg hangja visszhangzott a szobában. Megfordult, és meglátta mostohaanyját, Queena Sheent, amint kívülről besétált. A szemétláda pár a felső emeletről lenézett, amikor meghallották a zűrzavart. Jensen szemében egy pillanatra pánik villant. – Verian, te, miért jöttél vissza? Verian Mont gúnyosan nézett Jensenre. – Ez az én házam, miért ne jöhetnék vissza? Wanelle Sheen, aki még mindig Jensen karjaiban volt, felhúzta vörös ajka sarkát, és gúnyosan megjegyezte: – A te házad? Ez a villa már nem a Mont családé. Verian Mont összevonta a szemöldökét: – Hogy érted ezt? A miniszoknyába és magas sarkúba öltözött Wanelle Sheen lejött a lépcsőn. – Az apád, Grayson Mont 10 hónappal ezelőtt öngyilkos lett, leugrott egy épület tetejéről. Hatalmas adósságot hagyott maga után. Ezt a villát már elárverezték volna, ha anyám nem lett volna! Így ez a ház már nem a Mont családé. Most a Sheen család tulajdona! 'Leugrott egy épület tetejéről… öngyilkos lett? Ez nem lehet!' Verian Mont megragadta Wanelle Sheen gallérját. Arca elsápadt, miközben dühösen kiabált: – Ez képtelenség! Hogyan lehet, hogy apám öngyilkos lett, leugrott egy épület tetejéről! Mondd el tisztán! – Beszélj szépen, és vedd le rólam a kezed! Verian Mont, engedj el! Bumm! Jensen erősen a földre lökte Veriant. Szörnyű fájdalom hasított át a testén! Vérben forgó szemekkel bámult Jensenre és Wanelle Sheenre. – Adjátok vissza az apámat! Ti ketten összefogtatok, hogy megöljétek az apámat?! – Elég! Még van képed az apád után kérdezni? Hol voltál, amikor az apád bajban volt! 10 hónapra eltűntél nyomtalanul, és csak most jutsz az apád eszébe? Hah! A te rövid életű apádat a hitelezők kényszerítették arra, hogy öngyilkos legyen már régen! – Ez lehetetlen! 10 milliót utaltam a számlájára! Lehetetlen, hogy kétségbeesésből öngyilkos lett! – 10 millió? Hah, ne álmodozz! Honnan szereztél te 10 milliót? Verian Mont feje lüktetett. Ijesztő feltételezés villant át az agyán, miközben Wanelle Sheen gonosz szemeire meredt. Queena Sheen, apja második felesége, aki egyben a mostohaanyja is volt, megtartotta magának azt a 10 milliót, amit méltósága és ártatlansága feláldozásával szerzett. Az a 10 millió pénz az apja megmentésére szolgált! Verian Mont remegett. Reszkető hangon mondta: – Megtartottad a 10 milliót, ugye? Ti öltétek meg az apámat, igaz?! Adjátok vissza az apámat! Mindannyian adjátok vissza az apámat…! Felállt. Gyorsan megragadott egy gyümölcskést az asztalon, és Queena Sheenre és Wanelle Sheenre hadonászott a késsel! – Ahhh! Megőrült! Jensen! Állítsd meg azt a bolondot! Jensen megragadta a csuklóját. A kés megvágta a karját, és a földre esett, Jensen pedig elrúgta. Védekezően Queena Sheen rámeredt, és dühösen kiabált: – Wanelle! Hozd el az apja urnáját, és add vissza neki! Tátott szájjal Verian Mont üresen bámult az urnára. 'Apa urnája… Tényleg ő van benne?' Queena Sheen elkapta az urnát, és Verian Mont felé dobta. – A temetők manapság olyan drágák! Ha itthon hagyjuk az urnát, az balszerencsét hoz nekünk is! Vidd el! Ne mondd el senkinek, hogy ismerjük egymást, ha a jövőben találkozunk! Verian Mont szorosan átölelte az urnát, miközben könnyek csordogáltak le az arcán. – Apa… miért lettél öngyilkos… Nem volt alkalmam utoljára látni az arcodat. Hogyan hagyhattál el… azt mondtad, hogy vársz, amíg visszajövök… megígérted… – Takarodj innen az apád urnájával! Jensen! Rúgd ki! Jensen a sérült karjánál fogva vonszolta, és kidobta az ajtón. 'Kedvesen' dobott egy százdolláros bankjegyet. – Verian Mont, hamarosan nagyon fog esni az eső. Fogj egy taxit, és menj el most! Soha többé ne gyere ide vissza! Szorosan fogta a százdolláros bankjegyet. – Ezzel akarsz elküldeni egy koldust? Pillanatok alatt karcsú ujjai darabokra tépték a bankjegyet. A pénzt az arcába vágta. – Jensen, megesküszöm, hogy bármi áron visszafizetteted veled és a Sheenekkel ezerszeresen azt, amit velem tettetek a jövőben! Jensen homlokán türelmetlenség futott át, és becsapta az ajtót! Egy széllökés csapta be sápadt arcát, miközben az ajtó becsapódott. Éles hideg volt. Apja urnáját ölelve Verian Mont kimerült testét vonszolva sétált a heves esőben. Sziluettje hosszúnak és magányosnak tűnt a sötétben. – Apa, hazaviszlek. Egy darabig sétált, majd Verian Mont gyenge térdei engedtek. Lehuppant, és letérdelt a fagyos esőben. Óvatosan átölelte az urnát, és karcsú karjaival betakarta. Sápadt és apró arca lefelé nézett, és a szája sarka rángatózott. – Apa, Verian nem tud továbbmenni. Elvesztettük a házunkat… de egy nap visszahozlak a házunkba…! A záporos éjszakában hirtelen káprázatos fény jelent meg. Egy visszafogottan luxus, limitált kiadású, fekete Maybach hirtelen fékezett és megállt. A sofőr kinézett az ablakon, és meglátta az elájult gyenge alakot. Idegesen azt mondta: – Fudd elnök úr, bajban vagyunk. Épp elütöttünk egy nőt. Nehéz volt látni a férfi érzelmeit, mivel hideg arca a sötétben rejtőzött. Érzelmetlen hangon szólt: – Vigyék be, és vigyék kórházba.