♧ Ryn szemszögéből ♧ Körülbelül húsz perce tart már a kínos csend, a feszült izmok és a nyirkos tenyerek. Majdnem örömömben sikítottam, amikor megláttam a házamat. Amint Ace leparkolt, nem sokat tétlenkedtem, kiugrottam. Kinyitottam a kaput, érezve a nem messze mögöttem ólálkodó, komor alakját. Minél hamarabb le kellett vetnem magamról ezt a kihívó szerelést. "Ryn!" – kiáltotta Marlie, megijesztve