Jessica többször is pislogott. Nem akarta elhinni, hogy most ment férjhez. Normális körülmények között egy nagy csókot kellett volna adnia a férjének a szájára. Oldalra nézve a számára idegen férfira, akiről most tudta meg, hogy Xavier Delgado, még mindig nem hitte el, hogy férjnél van. – Szeretnének képeket készíteni? – kérdezte az egyik tanú. – Igen – válaszolta Xavier, és átvette a házassági anyakönyvi kivonatot a bírótól. – Köszönöm a mai napot – mondta a bírónak címezve. – Menjünk képet készíteni – mondta, felállt és elment. Jessica alig tudta felfogni, mi történik, de úgy tűnt, Xavier már beletörődött abba, hogy egy idegennel kötött házasságot. Kényelmesen érezte magát ezzel. Jessica kimegy a bíróság elé, és látja, hogy Xavier az épület előtt áll a bizonyítvánnyal a kezében. Odament hozzá, és közel állt hozzá. – Ha már képet készítünk, jobb, ha elhitetjük, hogy most házasodtunk össze – mondta Xavier. – Nem kérdezted meg, hogy egyetértek-e a fényképezéssel – mormolta Jessica. Tudta, hogy szükségük van a képre, de a megtört szíve és meggondolatlan döntése a szemébe bámult. Mindig azonnal cselekednie kellett, amikor olyan dolgokkal szembesült, amiket alig tud egyedül kezelni? – Szükségem van a képre – mondta. A hangja biztosította, hogy a fényképezés nem képezheti alku tárgyát. Egyetértett vele, és végül elkészítették a képet, hiszen azért kereste meg, hogy összeházasodjanak. Akkor minden másban is részt vesz. Mindketten alig tudtak erőltetett mosolyt csalni az arcukra a képen. Jessica alig tudott rendesen mosolyogni, mert a megtört szíve akadályozta, de Xavier nem volt hozzászokva a mosolygáshoz, így ez neki is nehéz volt. A fotósnak a szokásosnál többször kellett exponálnia, hogy elkapjon egy olyat, ahol a mosolyok őszintének tűntek. Készült néhány másolat a többi képről, és Xavier megadta az e-mail címet a képek digitális példányainak beszerzéséhez. Azt mondták neki, hogy a papír alapú másolatokat bekeretezik, és a következő héten el lehet értük őket. – Tartsd ezt – mondta Xavier, és átadta Jessicának a bizonyítványt, aki átvette, és újra meg újra elolvasta. Rajta volt a teljes neve, Jessica Penelope Joshua, és Xavier John Delgadóhoz ment feleségül. – Menjünk – mondta Xavier, és a parkoló felé indult. – Hova? – kérdezte Jessica, és igyekezett utolérni a lépteit. – Meglátogatjuk a nagyapámat – válaszolta Xavier. Utálta a túl sokat beszélni. De mivel most házasodott meg, tudta, hogy Jessicának rengeteg kérdése lesz, ezért igyekezett csak akkor válaszolni, amikor kérdezték. – Miért? – kérdezte. – Most házasodtunk össze, és szeretnélek bemutatni a nagyapámnak – mondta Xavier gyengéden. Már túl sok szót mondott ki, és ez nem tetszett neki. – Ó – válaszolta Jessica. Xavier egy Mercedes előtt állt meg, az egyik újabb modell előtt. Nem sokat tudott az autókról, de meg tudta állapítani, hogy ez az autó nagyon drága. Egzotikusnak és költségesnek tűnt. – Szállj be – mondta Xavier. Ekkor megerősítette a gyanúját, hogy az új férje befolyásos és gazdag. Örülhetne, hogy egy jóképű, gazdag fiatalemberre tett szert, de a megtört szíve nem engedte, hogy örvendezzen.