ARIANA SZEMSZÖGÉBŐL~ Engedjétek meg, hogy vázlatosan összefoglaljam az elmúlt hónapomat. Segítettem megtervezni Mateo esküvőjét, képzeljétek csak el! És mindeközben rám sem nézett. Kihasználtnak éreztem magam, egy bolondnak. Bocsánatot vártam azért, ahogy erőszakosan elvett, de Chiara-hoz hasonlóan, én is azt hittem, van benne valami empátia. De egy gyűlöletes gazember volt. Hála Istennek, Fiona visszatért, bérelt egy lakást a városban, szerencsére látogatható távolságban. Mateo esküvője szomorú fordulatot vett. A menyasszonya, Becky, akit a mostohaanyám képzett az 'UTÁLOM ARIANÁT' elv szerint, hirtelen összeesett az esküvőjén. Apám szerint valamilyen autoimmun betegség, ami alattomosan támad, és most vegetatív állapotban van. Apám azt mondta, ez összetörte őt. Elkezdett úgy viselkedni, mint a világ ura, azzal feküdt le, akivel akart, megölt, akit akart, és megvett, amit akart. Miután végignéztem, ahogy egy nő torkát elvágják előttem, nem tudtam aludni. Ne értsétek félre, láttam már torkokat elvágni, apám egy nagyon könyörtelen ember, vagy az ő útja volt, vagy semmi. De ami ébren tart éjszaka, az a gonosz tekintete, a bűn smaragdzöld tükre, és ahogy a lelkem mélyére hatolt, miközben a kése átszelte a torkát, az ördögi módon, ahogy rám bámult. Egy őrült, megszállottja ennek az undorító életmódnak, híján van az érzelmeknek. És most ez a gazember elvette a szüzességem, ami a jövendőbeli férjemnek, jelen esetben Silvio-nak volt szánva. Silvio viszont hívogat a villába, azt mondja, másképp akarja csinálni, de aztán hallom, hogy még mindig látogatja a kurváját, és még a házát is felújíttatta Firenzében. Hogyan élhetek ezzel? Ezzel a tiszteletlen életmóddal, aminek a férfiak alávetik a nőket? Gyerekkoromban megtapasztaltam ezt az életet, és a csontjaim mélyén érzem, hogy nem akarom, hogy a gyermekeim valaha is átéljék ezt. "Az a rohadt gazember! Elszabadult, azt akarom, hogy a lábaim előtt kússzon! Az a hálátlan gazember, ő semmi, én tettem azzá, ami!" Hallottam apám hangos, rekedtes hangját a szobámból. Gyorsan felpattantam, ilyenkor nagyon csúnya tud lenni. Ő egy gazdag és hatalmas ember, és nagyon dühös lesz, ha a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, ahogy eltervezte. Jelen esetben a FIÁVAL, MATEO-VAL. Aztán a mostohaanyám hangját hallottam. "Édesem, le kell nyugodnod, nem engedheted, hogy az a fiú felbosszantson, tudja, ki a főnök itt, csak kamasz módjára viselkedik" - mondta nyugodtan, ezt a hangot használta, amikor kedves akart lenni. "Kamasz módjára viselkedik? Mit tudsz te a maffia ügyeiről!" - kiáltotta apám, a hangja olyan volt, mint egy automata fegyverből származó golyók. "Kamasz módjára viselkedésnek hívod azt, hogy megölsz két fontos üzletembert, akikre szükségünk van a csempész üzletünkhöz, mert kurvának nevezték a nődet?" - kiáltotta újra, ezúttal hallottam, ahogy fulladozik, megragadta a nyakát. Néha az, hogy hallottam fulladozni, volt a boldog, karmikus nap, amit itt a Villa Rinaldi-ban átéltem. "Amikor az apád eladott engem neked, azt mondta, hogy örökösöket fogsz nekem adni, ez volt megígérve, de eddig mit adtál nekem az elmúlt 22 évben? 2 lányt, akik kibaszhatatlanoknak tűnnek, és senki sem akarja őket, és egy beteges örököst" - kiáltotta, hallottam, ahogy köhög, majd mély levegőt vesz és hamarosan zokogás következett. "Jobb, ha imádkozol, hogy még maradt benned valami érett, mert elválok tőled, visszaküldelek az apádnak, és teljes fizetést követelek! A következő 10 generációra a tiéd az egész családom!" - kiáltotta újra. "Most menj fel és hozd le azt a haszontalan lányt, akit fel kellett volna nevelned, és mondd meg neki, hogy találkozzon velem a dolgozószobámban" - mondta végül, mielőtt a hangos lépései eltávolodtak a háttérben. Azonnal megrémültem, és émelyegni kezdtem. Gyorsan felkeltem, és kiegyenesítettem magam, amikor hallottam, hogy a mostohaanyám a szobám felé tart, hangosan kopogott, és megvárta, hogy kinyissam, mielőtt azt mondta: "Apád vár rád a dolgozószobájában". Befejezte, és elindult, mielőtt újra megállt. "Emlékszem az első napra, amikor megláttam az arcodat, a lábaimba kapaszkodva, mint egy szánalmas sebesült bárány. Tudtam, hogy semmire sem fogod vinni, csak elpazarolsz a kiváltságban, és ide-oda lebegsz. Öltözz most felelősségteljesen, az apád talán nem lesz olyan megbocsátó, mint korábban" - fejezte be, és végül elment. Különböző dolgok jártak a fejemben, Mateo megölt két nagyon fontos embert az apámnak, és problémák adódnak, amikkel az apám nem számolt. Mert kurvának hívták a nőjét? De ő egy másik férfi nőjét vette el, mintha semmi sem lenne. Hirtelen émelygésem támadt a gyomromból a torkomig, és hirtelen hányinger fogott el, könnyűnek éreztem a gondolatot, a sejtjeimig felháborított, és hirtelen becsuktam a szemem, és azt kívántam, bárcsak vége lenne. Összeszedtem magam, és hamarosan elhagytam a szobámat, hogy válaszoljak az apámnak. Elértem a dolgozószobáját, és halkan kinyitottam az ajtót. "Csukd be az ajtót" - mondta tekintélyelvűen. "Papa, hívattál" - a zsebébe nyúlt. "Furcsának tűnt valami Mateo és Silvio között a parti napján?" - kérdezte apám, a kérdés meglepett, nem számítottam rá. "Sajnálom, papa, nem hiszem, hogy észrevettem volna" - válaszoltam szinte azonnal, aztán elkezdtem gondolkodni, kutatni az emlékeimben, miközben apám az asztalán dobolt az ujjával, mindenki hallotta már a pletykákat a jegyességről, kivéve engem, mert Máltán voltam. Vajon Mateo szándékosan tette ezt velem, valamilyen megtorlásként valamiért közte és Silvio között, AZ A BETEG GAZSEMBER! "Hallottam, hogy Silvio kérte a jelenlétedet, és te visszautasítottad, azt hiszed, hogy beleszólásod van az ilyen ügyekbe? Ő lesz a férjed, neked kell örökösöket szülnöd neki, és azt hiszed, hogy az, hogy nem mész hozzá, az valami...?" - kérdezte apám dühösen, és az arcomat fürkészte a mondata végét keresve. Csendben voltam, már épp kiabálni készült, amikor kinyílt az ajtó, és a mostohaanyám bejött egy szolgával, aki egy tálca alkoholt és poharat tett az asztalára, majd sietve távozott, ahogy megérezte a szoba hevét. "Állj oda" - parancsolta a mostohaanyámnak, aki a jobb oldalamra sétált, és lehajolt, hogy italt töltsön neki. "Azt hiszed, szörnyű vagyok, nos, kedves lányom, hamarosan megérted, ki is Silvio" A hangja miatt megfordult a gyomrom, hirtelen úgy éreztem, mintha valami el akarna hagyni a testem, ösztönösen elfordultam apámtól, és a mostohaanyámra és a kezében lévő italra hánytam, a szemeim úgy éreztem, mintha forognának... És aztán lassan éreztem, ahogy a lábam elgyengül, és a szemeim lecsukódnak... Hamarosan éreztem, ahogy a földre esem. Éreztem, ahogy lassan kinyílik a szemem, az ágyamban voltam, és apám állt előttem, láthatóan dühös volt, az arca lángolt, a mostohaanyám arca pedig gúnyos volt, és a kezével próbálta eltakarni a meglepettségét. Volt ott egy orvos is, homlokráncolva állt ott. "Kisasszony, enyhe vérszegénysége van, rendben lesz, ha pihen egy kicsit" - kezdte, majd átadott egy nyomtatott papírt apámnak. "És terhes is, gratulálok" - fejezte be, apám félretolta őt, és rám rontott, dühös, vérben forgó szemeivel szorosan megragadva a nyakamat. "Ki az apa!!" - követelte dühösen.