– Nem igazán. Mehetek úszni? Kérlek, anyu! – Ártatlan szemek meredtek Abbyre. – Majd máskor, angyalom, ígérem. – Blake benézett a minap, kérdezett felőled – mondta az édesanyja étkezés közben. Blake Eric barátja, már többször is randira hívta, de Abby minden alkalommal visszautasította. Tudja, hogy Blake szereti őt, és elmondta a családjának, hogy feleségül akarja venni. Jacknek és az édesanyjának nincs ezzel problémája, de Abbynek most a férfiak vannak a legkevésbé a fejében. Egyszer már beengedett egy férfit, és az csak fájdalmat hozott. – Blake jó ember, Abby, gondját viseli majd neked és Allynek. Jól is áll anyagilag. – A pénz nem minden, anyu. Én nem szeretem Blake-et, és kétlem, hogy ő szeret engem. – Megszeretitek egymást. Ne mondd, hogy nem tervezed, hogy valaha is férjhez mész. – Soha nem gondoltam a házasságra, anya. Szeretem az életem úgy, ahogy van, nincs szükségem egy férfira, hogy bonyolítsa. – Abigail… – kezdte az édesanyja. – Ha ennyire jól áll anyagilag, miért nem segít Jacknek? – Neki nincs annyi pénze – mondta Kate. – Csodára lenne szükségünk. – Minden rendben lesz, anyu, ne veszítsd el a reményt. Biztos vagyok benne, hogy Jack kitalál valamit, okos üzletember. – Tudom. Képzeld el, mit fognak mondani az emberek, ha elárverezik a házunkat, nem élném túl a megaláztatást. – Ez az életmód nem minden. Megvoltunk régen is, amikor apa élt, és amire emlékszem, te sosem panaszkodtál. – Semmi rossz nincs abban, ha valaki kényelmesen akar élni, Abigail – mondta Kate. – Neked is gondoskodnod kell arról, hogy találj egy férfit, aki eltart téged és Allyt. – Egy Blake-et, gondolom – mondta Abby az édesanyjának. – Pontosan. Ő szeret téged, még arra is kész, hogy Allyt a sajátjaként nevelje fel, és a nevét adja neki. Nem sok férfi tenne ilyet. – Megkérdezted valaha, hogy én mit akarok, anya? – Nincs rá szükség. Ha rajtad múlna, sosem mennél férjhez. Allynek szüksége van egy otthonra, egy apára. Nem tagadhatod meg tőle mindazt, ami neked megvolt felnőve. Legalább fontold meg Blake ajánlatát. – Abby elvesztette az étvágyát. Tudja, hogy az édesanyjának igaza van. Allynek szüksége van egy apára. Csak azért, mert neki nem volt boldog befejezése Alejandroval, nem jelenti azt, hogy el kell utasítania minden férfit, aki keresztezi az útját. – Gondolkodom rajta – mondta. – Maradsz vacsorára? – kérdezte Kate. Abby megrázta a fejét. – Be kell ugranom a pékségbe hazafelé, és segítenem kell Allynek az iskolai projektjében. – Miért nem nyitsz egy másikat? – A dolgok csak most kezdenek beindulni, anya. Talán a jövőben. – Büszke vagyok rád, Abby. Tudom, hogy nem mondtam sokat, de az vagyok. Egyedül nevelted fel Allyt, egyszer sem kértél tőlem segítséget. Befejezted az iskolát, és most azt csinálod, amit a legjobban szeretsz, a sütést. Nagyon büszke vagyok rád. Abby megölelte az édesanyját. – Köszönöm, anyu, sokat jelent. – Én csak azt akarom, hogy boldog légy. Amikor annyira összetörve és elveszve láttalak Allyvel való terhességed alatt, annyira féltem, hogy elveszítelek mindkettőtöket. – Abby tudta, hogy az édesanyja arra az időre utal, amikor majdnem elvetélt, mert még mindig Alejandro után vágyakozott. – Tudom, hogy azt akarod, anyu, és értékelem. Amikor eljön az ideje, férjhez megyek. – Házasodsz, anyu? – kérdezte Ally. – Még nem, édesem, de ha úgy döntök, hogy férjhez megyek, mit éreznél? – kérdezte Abby. – Nem tudom. Lesz egy bátyám vagy húgom? A legtöbb barátomnak van testvére. – Szeretnél egy bátyát vagy húgot? Ally bólintott. – Akkor nem érezném magam annyira egyedül. – Ó, édesem. – Megcsókolta a feje búbját. Abby szeme találkozott az édesanyjáéval. El tudja képzelni, mire gondol az édesanyja. Szerencsére nem mondott semmit. Még egy órát töltöttek az édesanyjával, mielőtt hazaindultak, de előtte beugrottak a kávézóba. Csend volt, amikor odaért, csak néhány vendég volt bent. Megmondta Allynek, hogy üljön le, mindjárt visszajön. – Abby – mondta Amanda, amikor meglátta. – Mit csinálsz itt? – Amanda vezeti a helyet, amikor Abby nincs itt. Már két éve Abbynek dolgozik, nagyon közel állnak egymáshoz. – Itt hagytam néhány dokumentumot, a főbérlőnek hamarosan szüksége lesz rájuk. – Hogy állsz a hely megvásárlásával? – Mr. Adams nevetséges árat kér a többi helyhez képest, de ha meg akarom venni ezt a boltot, akkor nincs választásom. Adott pár hónapot, utána eladja. – Mit fogsz csinálni? – kérdezte Amanda. – Jelenleg nem tudom, de kitalálok valamit. – Abby elvette a papírokat. – Hétfő reggel találkozunk, én nyitok, ne aggódj. – Mielőtt elmész, egy nagyon kifinomult nő jött be korábban, és téged keresett. – Ki volt az? Ismerek valakit? – A ruházata és a viselkedése alapján azt mondanám, hogy gazdag. Még az autója is sokatmondó volt. – Abby nem ismer semmilyen magas rangú embert, talán az édesanyja, de ő inkább egyszerűen és a médiától távol tartja az életét, ezért nincs sok barátja. – Alig ismerek valakit, aki gazdag, Amanda. Alig vannak barátaim rajtad kívül. Biztos vagy benne, hogy engem keresett? – Abigail Young, az te vagy, igaz? A kávézó felett lévő tábla azt írja, hogy "Abby sütijei és süteményei", nem? – Igen, igen, értem a lényeget. Mit akart, és mi a neve? – Mrs. Álvarez. Mond valamit? – Abby megrázta a fejét. – Úgy tűnik, a süteményeid és a finom édességeid nagy feltűnést keltettek a gazdagok körében. Kért néhány süteményt, péksüteményt, muffint és pitét. Van egy egész lista. – Már mindenünk van itt. – Azt akarja, hogy te személyesen süsd meg neki. Itt a lista. – Amanda átadta neki. – Szerdára kész kell lennie. – Mi? – Abby elképedt. – Ilyen hamar? Nem fogunk tudni ilyen hatalmas rendelést teljesíteni addig. – Ó, említettem, hogy úgy néz ki, mint egy olyan nő, aki nem fogadja el a nemet? – Kösz… köszi Amanda, nem fogom elfelejteni ezt az információt. – Ez a legnagyobb megrendelésünk valaha. Tudom, hogy meg tudod csinálni, ráadásul itt vagyok én, hogy segítsek neked. Azt mondta, hogy hétfőn visszajön, hogy több részletet mondjon el mindenről. – Oké. Legközelebb hívj fel, mielőtt ilyen nagy rendeléseket fogadsz el. Kevés a személyzetünk, és jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy több embert vegyek fel. – Ígérem. Hozhatok neked valamit? – Nem, mennem kell, csak ezért jöttem. – Abby a kezében lévő mappát lengette. – Szia. – Otthon megfőzte a vacsorát, és segített Allynek a házi feladatában. Ez a kis kétszobás ház nagyon hangulatos volt kettejüknek. Egy nappali, egy fürdőszoba, majd jött a konyha egy kis szigettel a közepén, ahol tudtak enni. Abby szerette az életét. Az édesanyjának igaza volt valamiben: ha rajta múlna, sosem menne férjhez. Az az egyetlen férfi, akivel azt hitte, hogy élete hátralévő részét tölti, nincs itt, és soha nem is lesz. Egyetlen férfi sem veheti át a helyét, függetlenül attól, hogy szeret-e valaki mást vagy sem. Biztosan már házas, és gyermekei vannak a feleségével. Abby soha nem vette a fáradságot, hogy újságokat olvasson vagy híreket nézzen, hogy információkat szerezzen róla. Kivágta az életéből, és ez így is marad. – Gyere, édesem, ideje lefeküdni – mondta Abby, és felszedte Ally rajzkönyveit az asztalról.