Hat évvel később… – Alejandra, édesem! Gyere már, különben elkésünk a nagymamához ebédre! – Abigail felkapta a táskáját az ágyról. – Jövök, anya! Nem találom Dinót, a sárkányomat! – mondta ötéves kislánya. – Hol hagytad utoljára, édesem? – kérdezte, belépve a szobájába. – Az ágyamon volt. – Talán leesett, megnézted az ágy alatt? – Abby lehajolt, hogy megkeresse, és megtalálta az ágy alatt. – Tessék! – mondta, átnyújtva neki. – Köszönöm, anya! – Bármit érted, angyalkám! – Alejandra megölelte. – Készen állsz, hogy lásd a nagymamádat? – Igen! Szeretek a nagymamával lenni, miért nem költözünk közelebb hozzá? – Már közel vagyunk hozzá, csak tizenöt perc az út. – Nekem örökkévalóságnak tűnik! – mondta Alejandra, Abby elmosolyodott. – Szállj be az autóba, és ne felejtsd el bekapcsolni a biztonsági övedet! – Hamarosan úton voltak. Az édesanyja újra férjhez ment az édesapja halála után, aki még Alejandra születése előtt meghalt, amikor nyolc hónapos terhes volt. Két évvel Ally születése után az édesanyja találkozott Jackkel, és összeházasodtak, az esküvő után San Franciscóba költöztek. Abby látja, hogy nagyon szeretik egymást, és az édesanyja rendkívül boldog Jackkel, aki jól bánik vele. Saját ékszerüzletlánca van, a South of Marketben laknak, ahol csak a gazdagok engedhetik meg maguknak a lakást. Ally és ő a Ross Alley-ben laknak, a hely és a környék biztonságos, bár nem a legelőkelőbb, de ez az, amit megengedhet magának, még az iskolák is megfizethetőek, és Abby szeret ott lakni, az emberek kedvesek és barátságosak, szinte mindenki ismer mindenkit, amikor három évvel ezelőtt megnyitotta a pékségét, mindenki szeretettel fogadta. Azóta boldog, és éli az életét a lányával, volt idő, amikor majdnem feladta az életet, de nem tette, amikor Ally megszületett, minden megváltozott, attól kezdve Abby megesküdött, hogy megvédi és mindent megtesz a lányáért. Alejandro összetörte a szívét, de mindezek ellenére jobban, erősebben került ki belőle, azon a napon, amikor elhagyta Seattle-t, őt is elhagyta, a szívével együtt, és soha nem nézett vissza. Hol van? Mit csinál? Fogalma sincs, és nem is érdekli, egy egész éven át hazudott neki, elhitette vele, hogy örökké együtt töltik az életüket, még arra is célzott, hogy gyerekeket akar, ezért Abby abbahagyta a fogamzásgátló tabletták szedését, hogy családot alapíthassanak… de ez mind hazugság volt, ezt soha nem fogja megbocsátani neki. A ház, ahol Jack és az édesanyja laknak, elég nagy, Abby nem érti, miért laknak egy ilyen nagy házban, mert Jacknek csak egy gyereke van, egy fia, és az apja mellett dolgozik. A házban hat hálószoba, öt és fél fürdőszoba, egy dolgozószoba, egy társalgó, egy nappali, egy étkező és egy külön családi szoba található, a teraszon egy kültéri lakótér grillezővel, egy hatalmas medence és egy külön pezsgőfürdő is található. Ally imád úszni, amikor meglátogatják a nagymamáját, mert nincs medence az otthonukban. Emily, a házvezetőnő kinyitotta nekik az ajtót, belépve az előcsarnokba, becsukta maga mögött az ajtót. – Szia, Emily! – Miss Young, édes Alejandra! Az édesanyja kint várja önöket a medencénél. – Emily, kérlek, hívj Abbyt, már egy ideje ismerjük egymást. – Rendben, Abby. – Elmosolyodott. – Mit szólnál egy finom turmixhoz? – kérdezte Allyt. – Igen, kérem! – kiáltotta. – Először üdvözöljük a nagymamát! – mondta Abby a lányának, az édesanyja egy napozóágyon feküdt egy napernyő alatt, és az egyik romantikus könyvét olvasta, mellette egy pohár borral. – Jó napot, anya! – köszöntötte az édesanyját. – Késtetek! – mondta Kate Garner, anélkül, hogy felnézett volna a könyvéből. – Nagyi! – Ally ráugrott. – Hiányoztál! – Kate meleg, szeretetteljes öleléssel átölelte az unokáját. – Te is hiányoztál, tökmag! – Megcsókolta mindkét arcát. – Elmondod, miért késted te és az édesanyád? – Nem találtam Dinót, ezért anya segített megkeresni. – Dinót, a sárkányodat? – kérdezte Kate, ő pedig bólintott. – Megtaláltad? – Igen, anya megtalálta! – Ally lecsúszott az öléből. – Hova mész? – Emily néni turmixot készít nekem! – mondta Alejandra, mielőtt a konyhába rohant volna. – Hol van Jack és Eric? – kérdezte Abby. – Csatlakoznak hozzánk ebédre? – Nem, egy új üzleti partnerrel ebédelnek. – válaszolta Kate. – Anya! Mi folyik itt? Az elmúlt napokban furcsán viselkedsz. Jól vagy? Összevesztetek Jackkel? Kate mélyet sóhajtott, majd az édesanyja felé fordult. – Jack üzletének pénzügyi problémái vannak, Abby, a múltkor hallottam, amikor ő és Eric beszélgettek erről a dolgozószobájában. Rossz a helyzet, ha nem találnak befektetőt, hamarosan az utcán találjuk magunkat, és semmink sem lesz. – Kate szeme megtelt könnyekkel, Abby leült mellé. – Miért nem mondtál semmit, anya? – Nem, nem akarlak titeket a mi problémáinkkal terhelni. – Anya! Mindig mindent megbeszélünk, függetlenül attól, hogy milyen rossz a helyzet. – Tényleg? Még mindig várom, hogy elmondd, ki Ally apja, ennyi év után nem gondolod, hogy jogom van tudni? Annyit küzdöttél vele, még részmunkaidőben is dolgoztál, amíg még iskolába jártál, hogy eltartsd őt. – Abby elhallgatott. – Sajnálom, édesem, de aggódom, ennyi az egész. – Semmi baj, anya, értem. – Ki ő? – kérdezte Kate. – Ki kicsoda? – Alejandra apja, Abby. – Anya, kérlek, nem akarok erről beszélni, régen történt. – Abby felállt, és a gyönyörű kilátást nézte. – Mikor fogsz beszélni róla? Ally felnő, tudni akarja, ki az apja, mit fogsz mondani akkor? Vállat vont. – Majd foglalkozom vele, ha eljön az ideje. – Segítenie kellene neked gondoskodni róla, és azon a napon, amikor megtudom a nevét, személyesen megkérdezem tőle, miért nem törődött soha a lányával. – Pontosan ezért nem mondtam el soha a nevét, anya. – Abby az édesanyjával szemben állt. – Jól vagyunk, a pékség elég bevételt termel ahhoz, hogy megéljünk. Boldogok vagyunk, nincs másra szükségünk, és semmiképpen sem szorulunk senki segítségére. – Alejandrának tudnia kell az apját, tudom, hogy biztosan kérdezett már róla, nem? – Abby csendben maradt. – Nos, múlt héten megkérdezte tőlem, hogy te nem akarod elmondani neki. Azt is megkérdezte, miért barna a hajunk, míg neki fekete. – Abby szorosan lehunyta a szemét, Alejandra talán az ő szemeit örökölte, de a bőrszíne és a hajszíne az apjától van, valójában Ally semmit sem örökölt a családjuktól, ő az apja lánya. – Miért adtad neki az Alejandra nevet? Miért jár spanyolórákra, senki sem beszél spanyolul a családunkban, mégis Alejandra folyékonyan beszéli? – Anya, kérlek, ha tudtam volna, hogy felhozod a múltat, otthon maradtam volna. – Nem futhatsz el a múltad elől, Abby, előbb-utóbb kísérteni fog. – Abby csendben megköszönte Emilynek, hogy abban a pillanatban Allyvel jött. – Kész az ebéd, Mrs. Garner? – kérdezte Emily. – Köszönöm, Emily. Hamarosan ott leszünk. – Nagyi, nem látom a nagypapát vagy Eric bácsit. – kérdezte Ally. – Dolgoznak, édesem. – Szombaton? Anya soha nem dolgozik szombaton. – Fontos dolguk volt, amivel foglalkozniuk kellett. Gyere, menjünk enni, biztosan éhes vagy.