Shane egyetlen oka, amiért teára hívta, az volt, hogy meg akarta szerezni azt a földet, ami a Welton családé Eastonban. Milliárdokat ért. Ez a föld évtizedek óta a Welton családé volt. Evan semmiképpen sem akarta átengedni Shane-nek. – Welton úr, el fogja fogadni Brown úr meghívását? – kérdezte Hayden óvatosan. Mindenki tudta, hogy Evan egy könyörtelen ember, akinek a módszerei kegyetlenek és irgalmatlanok. Senki sem érhetett fel hozzá Nordenben. Egyetlen csettintéssel tönkre tudott tenni bárkit. A hangulata kiszámíthatatlan és következetlen volt. Senki sem merte kivívni a haragját. Mindenki félt attól, hogy mit tenne velük, ha mégis megtennék. Alkalmazottjaként Haydennek mindig tojáshéjakon kellett járnia Evan körül. A szíve hevesen vert, valahányszor beszélnie kellett a főnökével. A fiatalember attól tartott, hogy valami rosszat mond, és felbosszantja Evant. Egy hangos koppanással Evan letette az asztalra a drága, egyedi készítésű kerámia csészéjét, amit tartott. Pontosan ki akarta deríteni, hogyan tervezi Shane ellopni tőle a földjét. Morogva mondta: – Igen! Persze! – Rendben, Welton úr. Megteszem a szükséges intézkedéseket – mondta Hayden azonnal, miközben lejegyezte, majd folytatta Evan napirendjének áttekintését. Valahol a megbeszélés közepén a Welton család idős matriarchája hívta fel. Evan pontosan tudta, mit akar tőle az öreg hölgy, amint felvette a telefont. Egy gyors kézmozdulattal kiküldte Haydent a szobából. Amint felvette a telefont, az öreg hölgy hangja hallatszott a vonal túlsó végén, a szerelmi életéről kérdezte. Tudta. – Evan… mikor hozol már haza egy barátnőt, hogy a nagymamád megnézhesse? Már fél lábbal a sírban vagyok, és te… te már alig vagy fiatal… nem engedhetnéd meg a nagymamádnak, hogy megnézze az unokafeleségedet, mielőtt meghal? Hadd játsszon az öregasszony az unokáival? Enyhe ránc jelent meg Evan sima homlokán. Nem volt öreg, ugye? Csak huszonnyolc éves volt. Az öreg? Még nem érte el a férfi legjobb korát, ugye? Nem harminc körül kellett volna lennie? A nagymamája milyen türelmetlen hölgy volt. – Nagyi, hozok egyet haza… ha találok valakit, aki tetszik. – Ezt már hallottam… évek óta ezt a kifogást használod. Még nem láttam, hogy bárkit is hazahoztál volna! – gúnyolódott az öreg hölgy tettetett haraggal. – Az év végéig hozol egy hölgyet haza. Ha nem látok barátnőt az év végére, én szerzek neked egyet. Evan elképedt. – Akkor ez eldőlt – mondta az öreg hölgy. Letette a telefont, mielőtt Evan bármit is mondhatott volna. A fiatalember ujjai megszorították a telefont. Hallotta a tárcsahangot a fülében. Az arckifejezése elsötétült. Rengeteg nő volt odakint, aki hajlandó lett volna hazajönni vele. De ő csak azt a nőt akarta hazahozni, akit szeretett. * Eközben a JK Couture-nél Anya elhagyta Jake irodáját, és a saját asztalához tartott. A tervező, aki segített neki beilleszkedni az új munkahelyére, egy fiatal nő volt, két évvel idősebb nála. Carol Walkernek hívták. Carol kissé molett volt. Nem tudta megakadályozni, hogy az irigység szikrája fellobbanjon benne, amikor meglátta, milyen szép Anya. Biztos valami lotyó. – gondolta Carol magában. Carolnak tetszett Jake. "Nos, ez a lotyó jobb, ha nem próbálja elcsábítani Jake-et, különben darabokra tépem," – motyogta Carol mérgesen a lélegzete alatt. Aztán egy halom vázlatot nyomott Anya kezébe, és utasította, hogy holnap reggelre javítsa ki és tisztázza a terveket. Megfordult, és visszaballagott a saját asztalához. Anya végigmérte a magas papírköteget a karjaiban. Majdnem elérte a feje búbját. Szédült. Ez rengeteg vázlat… esélye sem volt, hogy ma este hazaér. Mi lesz a gyerekeivel? Szükségük van tejre! Anya érezte, hogy a mellei nehezekké válnak a gyerekeire gondolva. A nehézség emlékeztette, hogy egy óra múlva le kell fejnie a tejét. Hazaviszi a tejet, majd visszarohan az irodába. Csak így biztosíthatja, hogy a gyerekei táplálékot kapjanak, miközben ő későig az irodában marad aznap este. A gyerekeire való gondolat motivációval töltötte el Anyát. Visszavitte a papírköteget az asztalához, és elkezdett dolgozni a vázlatokon. Néhány óra elteltével Anya mellei kemény, nehéz szikláknak tűntek, amelyek a nyakáról lógtak. Tényleg le kellett fejnie a tejét.