A nap alig kelt fel, Elijah máris a gyakorlótér felé tartott. Még ha csak tegnap is érkezett vissza, ez nem jelentette azt, hogy elhanyagolja a kötelességeit. Elkapott egy üveg vizet a hűtőből, amikor meglátta Indigót, aki ott állt, melegítőalsóban és trikóban, ásítozva. – Örülök, hogy nem lazsálsz – mondta, odadobva neki a vizespalackot, és fogott egy másikat. – Tudod, anya és apa nem engedik, hogy lazsáljak – mondta, elkapva a palackot, mielőtt nyújtózott. Elijah szórakozottan nézett rá, bár ébren volt, egyértelműen nem volt teljesen jelen. – És hol van Red? – kérdezte, az előző éjszaka felvillant az elméjében. A kérdése mintha felébresztette volna, ahogy lábával toporgott, elkerülve a tekintetét. – Ő nem igazán edz velünk… Apa engedélyt adott neki, hogy egyedül eddzen – motyogta. Elijah összevonta a szemöldökét. – Mi egy falka vagyunk, együtt edzünk. Mit képzel ez a lány… – elindult Indigo mellett, azon gondolkodva, hogy ezt nem várta volna Scarletttől. Mindig is szeretett edzeni, és a falka egyik legjobb harcosa volt, legalábbis akkor volt, amikor utoljára látta két éve. Indigo megragadta a karját. – Ne, Elijah… Egyszer azt hiszem, Scarlett helyesen cselekedett – mondta, felnézve rá. Látta a fájdalmat a szemében. – Mi az… – kérdezte, a hangja szinte morajlás volt. A lány megrándult, és Elijah mély levegőt vett, próbálva megnyugodni. – É-én nem mondhatom el… de amikor a többiek meglátták a farkas alakját… sok zaklatást kapott, különösen a mi korosztályunkból. És aztán egy nap a dolgok elfajultak… – suttogta, a hangja alig hallható volt. Elijah hallgatta, harag emelkedett benne. – Mit csináltak? – kérdezte, az alfa aurája úgy nehezedett rá, mint egy takaró. Indigo hátrébb lépett, félelem töltötte el, bár tudta, hogy soha nem bántaná, a farkas oldala mégis tudta, hogy egy alfával van dolga, és félelem telepedett rá. – Nem mondhatom el… Én nem is voltam ott… de hallottam… ha tudni akarod, Scarlettet kell megkérdezned. Még anya és apa sem tudják – mondta. Elijah kurtán bólintott. – Rendben, megteszem. Te menj ki, én ma nem csatlakozom. Scarlett fent van, vagy kint? – kérdezte. – Elment – válaszolta Indigo, remélve, hogy nem kerül bajba Scarlettel. – Kérlek, ne említs engem. – Nem fogom – mondta Elijah, ahogy az ajtó felé indult, meg kellett találnia. Jó tizenöt percnyi próbálkozás után, hogy kiszagolja az illatát, végül megtalálta a falka határain kívül, a folyó közelében. A legközelebbi fát használta boxzsákként, faforgácsok törtek le minden ütésnél, a vérfolt a fán megmutatta neki, hogy nem könnyítette meg a dolgát. A kezei be voltak tekerve, de látta, hogy a bütyköknél már elszakadtak. Olyan dögösnek tűnt, mint valaha, izzadság csordogált le a csupasz hasán, a szaggatott haja rendetlen kontyba volt fogva a feje tetején, és sok laza tincse keretezte az arcát. – Bölcs dolog a falka határain kívül edzeni? – mondta, mire ő megállt. Megfordult és megtörölte a homlokát, fekete jóganadrágban és egy mintás, égszínkék sportmelltartóban volt, amibe be volt préselve, sokat mutatva a dekoltázsából. – Atyaég! – gondolta. Miből készültek ezek? Annyi nő tűnik el a sportmelltartókban, és itt van ő, megmutatva a finom ikreit egy olyan dekoltázzsal, amiért bármelyik lány ölni tudna… Ő megszólalt, visszahozva a fejét a jelenbe. – Nem a falka gyakorlóterén kéne lenned? – mondta, éppen ahogy az előző éjszakai esemény visszatért. Elpirult, örülve, hogy az arca már eleve kipirult. Elijah nem hagyta figyelmen kívül a hirtelen árnyalatot, ami elsötétítette az arcát. – Tudni akartam, hogy a falka legerősebb nőstény farkasa miért hiányzik? – kérdezte, karba tett kézzel. Amennyire csak akarta őt ugratni, nem bízott magában. Az előző éjszaka egyértelműen rávilágított arra, hogy pontosan mit gondol róla, és itt kint, elszigetelten… izzadságtól csöpögve… nem fog segíteni neki ebben a kérdésben. – Inkább egyedül edzek – mondta, hátat fordítva neki. Ahogy lehajolt, hogy felvegyen egy friss kötést, hogy betekerje a kezét, a tekintete a fenekére esett. – A kurva életbe – gondolta, elnézve. – Alfa parancsára, Red, mi egy falka vagyunk, együtt edzünk – mondta. Ő összevonta a szemöldökét. – Még nem vagy alfa… apa engedélyt adott nekem – mondta halkan. Ő bezárta a köztük lévő távolságot, megragadva a könyökénél és megfordítva őt. Nekitolta a fának, miközben a szemébe bámult, a tengerészkék szemei most kobaltkékre sötétedtek. Tudta, hogy a farkasa felszínre tör, ami azt jelenti, hogy feldühítette. – Még mindig alfa vagyok, és ha parancsot adok, akkor engedelmeskedsz! – morogta. Az ő bódító illata betöltötte az érzékeit, és a vágy, hogy az orrát a nyakába fúrja, majdnem felülkerekedett rajta. – Megvannak az okaim, Elijah, most engedj el! – szólt rá, nem félve. – Utálom, hogy ti férfiak ennyire egoisták vagytok, és azt hiszitek, hogy a kurva életbe mindent engedelmeskednünk kell, amit mondtok! Az ő szemei is ezüstösen felvillantak, mindkét farkas egymást bámulta, Elijahot megdöbbentette, hogy még mindig tartani tudja magát vele szemben. Még amikor edzésre ment, sok alfával találkozott, és ő az egyik legerősebb volt. Látni egy nőstény farkast, aki tartja magát, érdekes volt, és még inkább, hogy ilyen sokáig. Még egy alfa párja sem gyakorolt ekkora hatalmat egy alfa felett. – Tudni akarom az okaidat – mondta, leengedve az arcát, hogy a szemébe bámuljon. Megragadva a csuklóit, a fa mellé szorította őket a feje mellé, ez a mozdulat csak a magját dobogtatta meg, és a gyomra pillangóktól robbant fel. Mindketten nehezen lélegeztek, a mellkasuk most egymáshoz préselődött. Összeszorította a combját, szüksége volt arra, hogy elmozduljon, mielőtt felizgul. A másik testének hője csak felgyorsította mindkettőjük szívverését. – Jó! Engedj el, és elmondom! – mondta, küzdve a szorításában. Elijah pislogott és hátrébb lépett, elterelte a figyelmét… megint… – Várok – mondta, karba tett izmos karokkal. – Egy feltétellel, nem fogsz semmit tenni és mondani – mondta. Ő megfordult, rá meredve. – Ne feszegess, Red – figyelmeztette. – Tudni akarod, vagy nem? – Rendben – szólt rá, a kezét a fába csapva és egy jó darabot szilánkokra törve. – Miután átváltoztam, és néhány srác látta, hogy a farkas alakom nagyobb, mint az övék, elkezdtek ugratni. Jól van, elviselek egy rakás zaklatást… – mondta, odasétálva egy helyre, ahol nincsenek faforgácsok, és a lábára ülve játszott a fűvel. – Kicsit elfajultak a dolgok, elkezdtek fizikai ütéseket adni, hogy talán férfinak születtem, és ezért olyan nagy a farkasom. Még ez is csak azért idegesített fel, mert kibaszott homofób gazemberek voltak. A falkánk sokszínű, és minden tag egyenlő, ez volt mindig is a szabály… Elmondtam apának, tekintettel arra, hogy ez bántó lehet másoknak, és a dolgok jobbra fordultak… egy kicsit. Amíg nem volt egy buli. Néhányan többet ittak, mint kellett volna… néhányan úgy döntöttünk, hogy futunk egyet. Először nem voltam hajlandó, amíg azt nem mondták, hogy túl félek, hogy veszítek, ezért elmentem… Elijah hallgatta. Nem tetszett neki, merre tart ez… egyáltalán nem. – Átváltoztunk és elszaladtunk az erdőbe, távol a bulitól… Két csoportra váltunk… Nem vettem észre, hogy én vagyok az egyetlen nő hat kibaszott seggfejjel. Ezt tervezték kezdettől fogva. Lefogták a farkasomat, azt mondták, látni akarják, milyen a nemi szervem farkas alakban. Nő vagyok, vagy férfi… – Scarlett megállt, utálva azt a tehetetlenség érzését, ami elhatalmasodott rajta. Utálta, hogy milyen gyengének és ijedtnek érezte magát azon az éjszakán. Elijah állkapcsa dühösen összeszorult, a harag átjárt rajta. Undorodott attól, hogy ilyen aljas falkatársai vannak. Már a gondolat is, hogy így bántak vele, tízszer veszélyesebbet ébresztett benne. – Megnézték, nevettek, és az elme kapcsolaton keresztül viccelődtek, hogy ki kellene próbálniuk, hogy tényleg úgy érzem-e magam, mint egy nőnek kellene, le tudtam győzni őket… Bárcsak hamarabb megtettem volna, de hatan voltak ellenem… Tessék, szóval inkább elkerülöm őket – fejezte be, felállva, mintha nem is mondott volna el egy ilyen megdöbbentő információt. Próbálva nem hagyni, hogy a szomorúság eluralkodjon rajta, nem sírt, és soha nem adna senkinek olyan kielégülést, hogy lássa sírni. – Nevek – jött Elijah rekedt morajlása. A szeme elkerekedett, rájött, hogy úgy árasztja a haragot, ahogy egy sütő a hőt. – Megállapodtál, hogy nem mondok neveket… – Ezt nem hagyhatom szó nélkül! – kiáltotta, a szemfogai meghosszabbodtak, és Scarlett szíve kihagyott egy ütemet, látva, hogy ennyire felzaklatja magát miatta. Odasétált hozzá, bátran megfogva az arcát. – Elijah, nyugodj le, ez két hónapja történt… Jól vagyok, és szívesebben edzek egyedül, ne stresszelj emiatt – mondta, érezve, hogy a borostája megkarcolja az ujjbegyeit. Istenem, milyen jóképű… Lenézett rá, sötét kobaltkék szemei tengerészkékre váltottak. A csípőjére tette a kezét, nem hagyva figyelmen kívül, milyen jól érzi magát a kezében. Pont jó vastagságú és húsú volt, a mellkasa emelkedett, ahogy rámeredt. Az ő lágy rózsaszín ajkai, amikből hiányzott a szokásos piros szín, olyan étvágygerjesztőnek tűntek… – Nevek, Red. Most. Vagy a holdistennőre megesküszöm, hogy megcsókollak – morogta, belenézve a nagy, lágy zöld szemeibe, amik mintha megnyugtatták volna, annak ellenére, hogy mennyire kibaszottul dühösnek érezte magát. A döbbenet egyértelmű volt a most még nagyobb szemeiben. Duci ajkat biggyesztett. – Akkor meg kell csókolnod, mert nem mondom meg – válaszolta makacsul. Rámeredve elvette a kezét az arcáról, és megpróbálta ellökni. Ő nem mozdult, a szemei elsötétedtek, ahogy közelebb hajolt. – Te kérted, Red – mondta rekedten, és mielőtt még felfoghatta volna, mi történik, az ajkai az övéinek csapódtak…