Húsz perccel később mindketten besétáltak a benzinkútra. Elijah rendelt néhány McDonald's-os ételt, majd az asztalhoz vitte a tálcát. – El sem hiszem, hogy még mindig meg tudsz enni négy Big Mac-et… – mondta, a hasizmait bámulva. Végtére is egy alfa, és gondolta, a sok edzéssel szüksége is van rá. – Én egy nagy fiú vagyok, Vörös, üzemanyagra van szükségem – válaszolta, miközben egymással szemben helyet foglaltak. Ő a halas szendvicsét vette elő, kibontotta a hamburgerét, és átnézett rá. Ismét átfordult a gyomra, amikor találkozott a tekintetük. – Még mindig egyedülálló vagy? Vagy találtál már egy férfit, aki megszelídíti ezt a vérmérsékleted? – kérdezte, beleharapva a hamburgerébe, bár kételkedett benne, hogy egyedülálló; a fiúk mindig szexinek és dögösnek találták. De a heves vérmérséklete sosem juttatta őket messzire. De ahogy most nézett rá, kizárt, hogy egyedülálló lenne. És tudta, hogy nem találta meg a párját, különben lenne egy jegy a nyakán. – Nagyon vicces, Elijah, mi a helyzet veled? Még mindig egy nőcsábász vagy, vagy találtál már egy párt, aki megszelídíti a vad dolgaidat? – kérdezte, kikerülve a kérdését, miközben utánozta a hangját. Tudta, hogy nem talált, különben az egész falka tudná. Elijah elvigyorodott. – Szeretem a vad dolgaimat... nincsenek szabályok, ha rólam van szó – mondta, előrehajolva, miközben kacsintott rá. A szíve hevesen dobogott a mellkasában. – Ez mit is jelent? – kérdezte, kortyolva az italából. – Találd ki, Vörös, találd ki… – mondta Elijah. A szeme a vörös ajkaira esett, ahogy azok a szívószálat ölelték… Ahogy megnyalta az ajkait. Összeráncolta a homlokát, mi a franc baja van. A mostohatestvére volt, és egy kicsit túlságosan is megnézte… Kellett neki egy nő még ma este, hogy kiengedje azt a felgyülemlett energiát, ami benne volt. – Nem volt valami vérhold egy hónapja? – kérdezte egy pillanat múlva. A vérfarkasok csak vérholdkor találhatják meg a párjukat. Valami, ami évente kétszer fordul elő. Ezeken az éjszakákon a kötelék a helyére pattan, ha a párjuk a közelben van. – Igen, volt – mondta röviden, a hamburgerére pillantva. Ha megtalálta volna a párját, talán ezek az ostoba érzések elmúltak volna. -------- Visszatértek az útra. Húsz percük volt hátra, mielőtt hazaértek volna. Elijah a térdét ütögette a zenére. Időnként a tekintete a heves vöröshajúra tévedt a vezetőülésen. A vörös, tépett haja az arcának a felét takarta, ahogy a testét a zenére mozgatta. Hirtelen egy elmosódott alakot látott elsuhanni az autó mellett. – Vigyázz! – kiáltotta, megragadva a kormányt, és balra rántva. Scarlett meglepett sikolyt hallatott, ahogy nekicsapódott. Az autó felborult, amikor valami nagy nekiment az autónak. A fém ropogása miatt Scarlett összerezzent, és fájdalmas fájdalmat érzett a derekában, amíg meg nem érezte a kezét, ami kellemes bizsergést küldött át rajta, amikor megérintette. – A kurva életbe, Vörös, vérzel – mormolta, válaszul fájdalmas nyögést kapva. – Csend, én vigyázok rád. Kirúgva az ajtót a zsanérokról, kigurult, a testét a mellkasához szorítva. Felállva megnézte a három farkast, akik ott álltak, és morogtak. Érezte, hogy nem kóborok. Kettő elég nagy volt, egyértelműen egy béta és egy delta. – Mit akartok? – kérdezte Elijah jéghidegen, Scarlettet védelmezően maga mögé húzva. Nagy teste takarta a sokkal kisebb testét. A legnagyobb farkas egy fiatalemberré változott. Semmit sem viselt, és nem is hatotta meg. Valami, ami normális volt a vérfarkasoknál. Körülbelül 21 évesnek nézett ki. Éles barna szeme találkozott Elijah kék szemeivel. Éles szél fújt el mellettük, zörgetve a füvet az út szélén. – Őt, hagyd őt, és mehettek – mondta, Scarlett lefagyott, miért akarják őt? Elijah felvonta a szemöldökét. – Egy kibaszott alfához beszélsz. Én nem engedelmeskedem a kibaszott parancsoknak. Én adom őket – morogta, a hangja mélyülve. A férfi felemelte a kezét, hátralépve. – Értem… de beszélhetek vele? – kérdezte kurtán. Elijah ismét morogott, készen arra, hogy átváltozzon, de Scarlett a karjára tette a kezét, és kilépett mögüle. – Scarlett… – mondta a férfi, mire ő összevonta a szemöldökét. – Cade vagyok. Lehet, hogy nem emlékszel rám, de biztosan felismerem azokat a zöld szemeket bárhol. Scarlett lefagyott, a szíve hevesen dobogott. Cade. Csak egy Cade-et ismert, és annak száz mérföldre kellett volna lennie az apja falkájában. A szíve hevesen dobogott a mellkasában. Elijah élesen ránézett. Hallotta a dobogást a mellkasában, és érezte a félelmet a levegőben. Ösztönösen a dereka köré tette a kezét, közel húzva magához, fenyegetően Cade-re nézve. – Párok? – kérdezte Cade, mire Scarlett elpirult a helyzet komolysága ellenére is. – Talán – morogta Elijah, erős birtoklási érzést érezve attól, ahogy Cade nézett rá és beszélt hozzá. – Valaki elárulná, hogy a francba ismeritek egymást? – Az én régi falkámból van – mondta Scarlett csendesen, nagyon is tudatában a testének minden egyes vonalával, a mellkasa az övének nyomódva. Elijah pillanatnyilag meglepettnek tűnt. – És vissza kell térned, és elfoglalnod a helyed – mondta Cade, nyugodtan figyelve őket, rájött, hogy nem ugyanazt szagolják. És amit látott, egyikük sem volt megjelölve. – Én vagyok az új béta, az a béta, aki elfoglalja a helyét a… – Csak menjetek! Nem akarok semmit sem azzal a falkával! Most menjetek, mielőtt darabokra téplek mindannyiótokat! – morogta, a szemei veszélyesen villogtak. Csak Jackson tudta, hogy az apja alfa, a sok pletyka ellenére, az első átváltozásának éjszakája óta. De titokban akarták tartani, azt, hogy az apja idáig követte őket… Azt jelentette, hogy pontosan tudta, hol élnek. Cade összevonta a szemöldökét, jelezve a mellette lévő két farkasnak, hogy támadjanak. Scarlett megfordult, készen állva a harcra, görcsös fájdalom pattant fel az oldalán, de a farkasok Elijah-ra céloztak. Aki egy csodálatos világosbarna farkassá változott, a szőre fényes volt. Hatalmas volt, nagyobb, mint korábban, gondolta Scarlett áhítattal. Egyértelműen több mint 5 láb magas volt négy lábon, és nagyobb volt, mint bármelyik alfa farkas, amit Scarlett valaha látott. Rávetette magát a farkasokra, mielőtt azok egyáltalán odaértek volna hozzá, beleharapva az egyikük nyakába, miközben letépte a testről. Vér fröcskölt szét mindenhová. A mancsa átsuhant a másik farkas mellkasán. Amikor az első farkas holtan esett a földre, egy lefejezett ember testévé változva. Cade valószínűleg elmével összekapcsolt valamit a második farkassal, aki gyorsan visszavonult. Elijah emberi formájába változott, erős aura vette körül. Az alfa ereje áradt belőle. – Mondd meg az alfádnak, hogy a kurva életbe nem kapja meg Scarlettet. Bármi is az oka, ha még egyszer megpróbálnak támadni vagy elérni őt, azt személyes támadásnak veszem. És nem akarod, hogy a jövőbeli alfa, Elijah Westwood a Vérhold Falkából haragudjon rád. És készen állunk a háborúra – mondta, a hangja veszélyes és mély volt. Cade összevonta a szemöldökét, és bólintott. Utolsó pillantást vetve Scarlettre. – Nem menekülhetsz a születési jogod elől… – motyogta, mielőtt megfordult, átváltozott, és elfutott. Scarlett mély lélegzetet vett, és ekkor jött rá, hogy Elijah meztelenül áll előtte. Megfordult, és gyorsan lecsukta a szemét. – Ruha! – visította, Elijah felvonta a szemöldökét, lefelé nézve. – Mi vagy te, egy baba? Soha nem láttál még farkat? – kérdezte, gondolva, hogy semmi baja nem volt a másik srác péniszével. – Dehogynem. Csak nem akarok egy életre traumatizálódni a tiéd láttán! – mondta, összerezzenve az oldalában érzett fájdalomtól. – Bármit is mondasz, Vörös, minden nő könyörögne, hogy csak egy pillantást vethessen az enyémre – hangzott a nagyképű válasza. – A testvéred vagyok, emlékszel? – vágott vissza, a szeme még mindig elfordítva, tudva, hogy ha megnézi, még élénkebb képek fognak róla álmodni. Ő nem válaszolt, felborítva a roncsautót mind a négy kerekére, és kinyitotta a csomagtartót. Kivéve a sporttáskáját, felhúzott egy nadrágot. – Most már nézhetsz, prűd – jegyezte meg, odasétálva hozzá, miközben ő forgatta a szemét. Tudva, hogy valamit rejteget. Nem kerülte el a figyelmét, ahogy elvágta a srácot, vagy a félelem, ami áradt belőle. De most nem volt itt az ideje kérdezni. A fekete felsője szegélyéért nyúlva letépte róla, mire ő felszisszent. – Mit csinálsz! – visította, karjaival takarva a csipkés vörös melltartóban lévő melleit. Nem mintha sokat takarna, gondolta. Megfelelő méretű kosara volt, nem hatalmas, de nem is kicsi. Tökéletes méret a kezeinek, gondolta, összevonva a homlokát, miközben elhessegette a gondolatot. A mostohatestvére volt, emlékeztette magát. A szeme a csábító melleiről a derekára vándorolt, mielőtt leguggolt. – Meggyógyul, bár elég mély – mondta, éppen meg akarta érinteni, amikor megragadta a karját. Ránézve, a halvány pír ellenére az arcán. Felvonta a szemöldökét, vigyorogva a zavarán. Nem tudva, hogy a közelségük az, ami hatással van rá. Megfogva a csuklóit, az autóhoz szorította őket, még mindig guggolva előtte. – Mit csinálsz?! – nyögte, a szíve kalapált. Vajon álmodik? A magja lüktetett, és a durva mozdulata csak rontott a helyzeten. – Gyorsabban fog gyógyulni – mondta rekedten, előrehajolt, nem hagyva figyelmen kívül a dobogó szívét. És lassan végighúzta a nyelvét a seben. Felszisszent, ahogy az élvezet átjárta. A szemhéja lecsukódott, a magja sajgott az élvezettől. Ahogy a nyelve lassan végigfutott a csípőjén, a derekán, és megállt a melle alatt. Beszívta a csábító illatát, a bőrének érzetét és a vérének édes ízét. Az alfa nyálnak gyógyító képességei voltak, bár inkább farkas formában. Tudta, hogy hamarosan úgyis meggyógyul, de ahogy ott látta a melltartójában, felébresztett benne valamit, és érezni akarta a sima bőrét az ajkaihoz… Felnézett, elhaladva a tökéletes dombok mellett. Nem hagyva figyelmen kívül a megkeményedett bimbókat, ami vért küldött délre. Lassan a tekintetét a kipirult arcára vándoroltatta, éppen akkor, amikor a szemük találkozott, a felajzottságának illata úgy csapta meg, mint egy mámorító lavina…