Elea közelebb lépett az autójához, felé sétált, készülve beszállni. Ahogy kinyitotta, valaki gyorsan mozdult, betaszítva őt. – Hé, mit csinálsz? – fordult Elea, a feltűnően kék szemű férfira meredve, aki élesen nézett rá. – Szállj be! Elea ellenállt, de a férfi erőszakosan meglökte, mire beleesett az autóba. Megpróbálta kilökni, de túl lassú volt. A férfi már becsúszott a vezetőülésbe és gyorsan beindította a motort. – Szállj ki az autómból! – kiáltotta Elea, próbálva eltolni őt. – Aaaahhh! – sikoltott, amikor észrevette, hogy a keze véres, miután megérintette a férfi sérült karját. – Rohadj meg, szállj ki! – Elea megpróbálta megakadályozni a férfit, hogy elvezesse az autóját. A férfi, Edward, frusztráltan nézett rá és félretaszította. – Nincs időm! – szólt oda, épp amikor lövések dördültek az autó mögött. Dörd! Dörd! Dörd! Csatt! Elea befogta a fülét, nézve, ahogy a visszapillantó tükör összetörik. Dühösen nézett Edwardra. – Te őrült mániákus, tönkretetted az autómat! – kiáltotta dühösen. – Lány, nincs időm erre a vitára! – Edward rátaposott a gázra, száguldva a városon keresztül. A hirtelen mozdulat miatt Elea előre esett. – Jaj! – nyögte, fogva a fejét, miután beverte a műszerfalba. Mielőtt levegőt vehetett volna, Edward brutális vezetése ismét oldalra lökte. Golyók találták el az autó hátsó szélvédőjét. – Aaaahhh! Hagyd abba az autóm tönkretételét, te idióta! Mondd meg nekik, hogy hagyják abba a lövöldözést! – sikoltozta Edward mellett. – Kapcsold be a biztonsági övet, ha életben akarsz maradni! – parancsolta Edward. Elea gyorsan kereste az övét, miközben a mellette ülő férfi leengedte az ablakot és visszalőtt az üldöző járműre. Lövései célt tévesztettek. Az üldöző autó utolérte őket, beleütközve az övébe. A karcolódó fém hangja és a szikrák látványa miatt Elea befogta a fülét, átkozva Edwardot magában, amiért tönkretette az autóját. Vrumm! Vrumm! Sikítás! Dörd! Dörd! Dörd! – Hol a telefonod? – kiáltotta Edward, egyensúlyozva a mozgás közben. – Mi? – Elea értetlenül nézett a kinyújtott kezére. – A telefonod! Elea kutatott a táskájában, gyorsan átadva azt. Egyik kezével Edward röviden telefonált, majd letette. Elea oldaláról látta, hogy Edward ellensége fegyvert szegez rájuk. Edward gyorsan megragadta és lehúzta, miközben lövések dördültek. – Az Isten szerelmére, meg foglak ölni! Tönkretetted mindenem, és majdnem megöltél! – kiáltotta Elea dühösen. A helyzetük be volt kerítve, mivel több autó vette őket körül. Fényes fények világították meg a járművüket hátulról. Elea megfordult, és látta, hogy egy helikopter követi őket. – Ó, Istenem, ez őrület. Én még élni akarok! – motyogta, befogva a fülét és felkészülve a legrosszabbra. A helikopter nem rájuk lőtt, hanem az üldöző autókra. Elea hitetlenkedve bámulta, ahogy Edward elszáguld, hátrahagyva a káoszt. – Nem engedlek el, amíg ki nem fizeted az autómat! – Elea az ujját az arca felé szegezte. Edward elmosolyodott, ajkai enyhe görbülete gúnyolta a dühét. – Süket vagy? Épp egy hónapja vettem azt az autót egy évnyi fizetésemből. Megöllek, ha megpróbálsz elszökni ebből! – Teljesen halálra vagyok rémülve – válaszolta Edward szarkasztikusan, az útra koncentrálva, hátrahagyva a többi ellenséges autót. – Te gazember! – sziszegte Elea. Edward végül megállította az autót biztonságos távolságban az üldözőiktől és gyorsan kiszállt. Elea követte, még mindig dühöngve. – Hova mész? – Autót venni – mondta Edward közönyösen, elsétálva. – Azt hiszed, ez vicc? – kiáltotta Elea, az autó ajtajánál állva. Edward figyelmen kívül hagyta, a karján lévő lőtt sebet vizsgálva, miközben várta Gerry érkezését. Megfordult, hogy rápillantson Eleara, aki még mindig kiabált. – Te… – szavai elhaltak, amikor meglátott egy autót, ami Elea mögött állt meg. Edward felé sprintelt, de egy férfi kilépett az autóból és fegyvert fogott rájuk. Dörd! Dörd! Edward kitért a golyók elől, de Elea hasba lett lőve. Összeesett az autó mellett, ahogy Edward leguggolt mögé, kifogyva a lőszerből. Egy autó robbanása hallatszott a távolban. Bumm! Gerry helikopterrel érkezett, elpusztítva az ellenséges járművet és megmentve Edwardot. Gerry leszállt, segítve Edwardot felállni, mielőtt Eleához mentek, aki a földön feküdt, a sebből vér gyűlt össze. Gerry ránézett a lányra, aki alig volt magánál, és megkérdezte Edwardot: – Ki ő? Edward leguggolt Elea mellé, akinek a légzése sekély volt. – Hozd magaddal – parancsolta, beszállva a helikopterbe. Gerry habozott, de követte, magával hozva az eszméletlen Eleát a fedélzetre. *** – Apa! – Elea hirtelen felébredt, a szíve hevesen vert. Ez egy rémálom volt, ugyanaz, ami évek óta kísértette: az apja a földön feküdt, vér ömlött a fejéből. Megdörzsölte az arcát, pásztázva az ismeretlen szobát. A keze hozzáért egy intravénás vonalhoz, ami a karjához volt rögzítve. Az ajtó nyikorogva kinyílt, és egy takarítószerekkel felszerelt nő lépett be. – Ébren van! Hívom Eszmét – mondta kedvesen a nő. Elea zavartan ráncolta a homlokát. Ki az az Eszme? Hol van ő? Pillanatokkal később egy idősebb nő lépett be, Elea felé közeledve. – Hívtam az orvost. Legyen türelemmel – mondta Eszme melegen, de Elea kérdései záporozni kezdtek. – Hol vagyok? – Edward úr kastélyában van – magyarázta Eszme. Edward. A név felismerést váltott ki Eleában, de a többi kérdése megválaszolatlan maradt. – Ki az az Edward? Nem ismerem. Miért vagyok itt? – Eszme mosolygott, épp amikor az orvos belépett a szobába. Elea csendben maradt, várva, hogy az orvos megvizsgálja. Az orvos távozása után Eszme a szobában maradt. Három gyönyörű nő lépett be, még jobban összezavarva Eleát, hogy hol van és miért nem emlékszik arra, ami történt vele. – Eszme, hogy van? – Eszme megfordult, hogy Caroline-ra nézzen, egy szőke nőre, aki közeledett hozzá. – Még kezelés alatt áll. Maradjon távol tőle. – Elea megfigyelte a három nőt – egy szőkét és két sötét hajút –, mindegyikük hibátlan vonásokkal. Elea nem értette, hol van. – Miért vagyok itt? Kik vagytok? – Egy fiatal, sötét hajú nő közeledett Eleához. – Edward szeretője vagy? – Dena, már mondtam, hogy ne zaklasd! – Caroline is Elea felé közeledett. – Eszme, csak meg akarjuk ismerni! – Gerry azt mondta, hogy ő csak egy egyszerű szolga. Miért vagytok mindannyian ilyen gyanakvóak? Senki sem fog benneteket helyettesíteni! – Edwarddal jött, Eszme. Nem maradhatunk csak csendben! – Eszme sóhajtott, nézve a három nőt, akik Edwardhoz kapcsolódtak. – Menjetek ki. Pihennie kell. – Az egyik nő egyszerűen csak egy vizslató tekintettel nézett Eleara. Elea nem szerette ezt. A három nő távozott, Eszme követte őket. – Eszme! – kiáltott Elea Eszménak, ahogy az idősebb nő épp távozni készült. Eszme ismét közeledett hozzá. – Mi az? – Miért vagyok itt? Haza akarok menni! – Beszélni fogok Gerryvel. – Elea sóhajtott, azon tűnődve, hogy miért ilyen furcsák ezek az emberek. – Hol vannak a holmijaim? – Elhozom neked! – Elea elégedetlen volt Eszme válaszaival. – Pihenj most. Egy szolga hamarosan hozza az ételt. – Elea csendben maradt, lefeküdt és várta, hogy valaki elhozza a holmiját. Eszmének igaza volt – egy Maria nevű szolga hozta az ételét. Mariától Elea felidézte, hogy egy ismeretlen férfi lőtte meg, aki akkor hozta őt. Maria arról is tájékoztatta Eleát, hogy egy hétig kómában volt. Miután felébredt, Elea gyorsan felépült, de unatkozott a szobájában. Bár már újra tudott járni, még nem találkozott Edwarddal vagy Gerryvel, ahogy Eszme említette. Még mindig nem engedték elmenni. – Maria. – Maria belépett Elea szobájába, mivel a kettőjük között szoros kapcsolat alakult ki, mivel Maria gyakran segített kitakarítani a szobáját. Maria egy barátságos szolga volt, aki ott dolgozott. – Elea, épp most láttam, hogy Edward úr visszatért. – Elea izgatottan nézett Mariára. – Tényleg? Láthatom őt? – Maria habozott. – Nem hiszem, hogy láthatod! – Mi? Miért nem? – Maria sóhajtott, Eleara nézve. – Tudod, nem könnyű találkozni Edward úrral, még nekünk sem, akik a kastélyban dolgozunk. Miért akarod őt látni? – Természetesen meg akarom kérni, hogy engedjen el, és térítse meg a veszteségeimet! – Milyen veszteségeket? – Megrongálta az autómat, és majdnem meghaltam miatta! – Maria sóhajtott Elea szavaira. – Tudod, valami ilyesmiért nem kell találkoznod Edward úrral. Csak beszélj Gerryvel. – Elea rosszallóan nézett Maria javaslatára. – Tudom. Eszme is ugyanezt mondta. De ki az a Gerry? Hol találkozhatok vele? – Ő Edward úr jobbkeze. Ő kezeli az összes problémát. Nem voltak itt, de most visszatértek. Csak beszélj Eszmével – ő beszél Gerryvel helyetted! – Elea sóhajtott, azon tűnődve, hogy miért olyan nehéz találkozni Edwarddal. Valami istenféle lenne? Mindenki annyira tiszteli őt. – Ki az az Edward úr? – Maria furcsán nézett Eleara. – Nem ismered őt? – Nem. Ki ő? Isten? Miért tisztelitek őt ennyire? – Maria elmosolyodott Elea kérdéseire. – Edward úr egy gazdag ember. Számos nagyvállalat tulajdonosa ebben az országban és külföldön. Ne aggódj – nem fog elszökni a kártérítéstől. Ez lehetetlen! – Elea értően bólintott. – Beszélhetek Gerryvel ma? – Maria gondolkodónak tűnt. – Segítek neked. Beszélni fogok Eszmével! – Elea bólintott, mosolyogva. Miután beszélt Mariával és várakozott a szobájában, Elea unatkozni kezdett, mivel Maria nem tért vissza. Elhagyta a szobáját és elindult, Gerryt keresve. Meg volt győződve arról, hogy ő az a férfi, akivel Edwarddal találkozott, mielőtt elájult. Emléke róla homályos volt, de még mindig jelen volt. Elea megállt, amikor találkozott az egyik gyönyörű nővel, aki korábban belépett a szobájába. Ő volt az a nő, aki egyszerűen csak egy felmérő tekintettel nézett rá. – Eltévedtél? – Elea a nő előtt állt meg. – Gerryvel akarok találkozni! – A nő elmosolyodott Eleara. – Tudok segíteni Gerry megtalálásában! – Elea boldogan elmosolyodott. Habozó tekintettel összeszedte a bátorságát, hogy segítséget kérjen. – Tényleg? – Igen. Hogyan segíthetek? – Elea gyorsan bólintott. – Igen, hol találom őt? – A nő bájosan elmosolyodott. – Csak át kell sétálnod oda és be kell menned abba az épületbe! – A nő egy épületre mutatott, ami messze volt attól, ahol álltak. Elea megértette és elmosolyodott. – Gerry ott van? – A nő bólintott, mosolyogva. Elea izgatott volt. – Köszönöm. Ó, én Elea vagyok! – Elea kinyújtotta a kezét, amit a nő melegen elfogadott. – Rose! – Elea bólintott, örülve Rose válaszának. – Rendben, Rose, nagyon hálás vagyok a segítségedért! – Rose elmosolyodott és bólintott. Elea elindult abba az épületbe, amelyre Rose mutatott. Megérkezett az épülethez és a bejárati ajtóhoz ment. Elea nem értette, hogy a kastély miért ilyen hatalmas. Belépett az udvarra, ahol egy kert fogadta, fehér ló szobrokkal, amelyek egymással szemben álltak, egy szökőkúttal és egy medencével. A kertet fehér rózsák vették körül, amelyek lélegzetelállítóan szépek voltak. Elea el volt ragadtatva a bőségesen virágzó fehér rózsáktól. Közeledett a kerthez és megérintette a fehér rózsákat. Lehajolt, hogy megszagoljon egy bimbózó rózsát, pillanatnyilag megfeledkezve arról, hogy miért van ott – hogy megtalálja Gerryt. Visszanézve Elea rájött, hogy túl messzire tévedt. A kastély ezen része különállónak tűnt attól a területtől, ahol Mariával és a többi szolgával tartózkodott. Kétségek kezdtek felmerülni Rose segítségével kapcsolatban. Amikor Elea megfordult, megdöbbent, hogy valaki ott áll, hidegen nézve rá. – Tartsd távol a koszos kezeidet a rózsáimtól! – Elea összevonta a szemöldökét, nézve a kezét, mielőtt Edwardra pillantott.