– Jó reggelt, asszonyom – mondtam Evelyn asszonynak, amikor leértem a lépcsőn. A nappaliban volt, és az arca mérges grimaszba volt merevedve. Undorodva nézett rám, majd elfordult, nem vette a fáradságot, hogy viszonozza a köszöntésemet. – Szia, bébi – mondta Evan, amikor meglátott belépni. Ő is a nappaliban volt. – Szia – válaszoltam, ahogy megveregette a mellette lévő üres helyet. Odamentem hozzá