OLIVIA Szavakkal le sem lehet írni azt a dühöt, amit nagymamám sírjánál éreztem. De a fájdalom még a dühnél is nagyobb volt. Ez a nő mindent megtett értem, gondoskodott róla, hogy tanuljak és az a nő legyek, aki ma vagyok. Mégsem voltam ott, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, nem voltam ott, hogy tisztességesen eltemessük. Úgy temették el, mint egy kutyát, sírkő nélkül, fénykép nélkül. Ö