OLIVIA Két nappal később – Zárjátok be, és soha többé ne lássa a napot! Nem érdemli meg! – kiáltotta Nick az Újfalusi Rendőrségnek. A szeme jéghideg volt, gyűlölettel teli. A rendőr durván belökött a mocskos, büdös cellába, majd becsapta a rácsokat. Megfordultam, hogy Nickre és Sandrára nézzek. Együtt álltak, mintha régi barátok… vagy szerelmesek lennének. Ő volt az oka, hogy ellenem fordult, bár nem értettem, mi motiválta. Együtt nőttünk fel, mindent együtt csináltunk. Vigyáztunk egymásra. És most ott áll a férjem mellett, miközben börtönbe vet valamiért, amit nem tettem. Pár órával ezelőtt vacsorát főztem a férjemnek, vártam, hogy hazajöjjön a munkából. Még a Sandrával történt konyhai incidens után is, és bár a dolgok megváltoztak köztünk, amióta Sandra visszatért, még mindig reméltem, hogy helyrehozhatjuk a dolgokat. Aztán ez történt. Ahogy Nick rám nézett, amikor a rendőrökkel megérkezett, az is összetörte a szívemet. Soha nem láttam még gyűlöletet a szemében. Úgy tűnt, Sandra tönkretette a házasságomat, és ellenem fordította, hazugságokkal etetve. És ő minden szavát elhitte. Próbáltam könyörögni neki, próbáltam észre téríteni. – Nick, kérlek! Én nem tettem. Sandra hazudik. Nem tudom, miért. Kérlek, higgy nekem! Nem löktelek meg, nem öltem meg a babáját, és nem loptam tőled. Tudod, hogy soha nem tennék ilyet – bizonygattam, de nem hallgatott rám. Ehelyett a következő nap visszajött a kórházból a rendőrökkel, azzal vádolva, hogy loptam tőle. Nem tudtam, mikor romlott meg ennyire a kapcsolatunk, hogy már nem bízik bennem. Egyszer boldogok voltunk, terveket szőttünk a jövőnkre. Aztán beengedtem egy kígyót a házamba, és az ellenem fordult. Sandrának is próbáltam könyörögni. – Sandra, kérlek. Mondd el neki az igazat. Mondd el, hogy nem én tettem. Nem tudom, miért fordultál ellenem. Miért hazudnál neki így? Tudod, hogy soha nem tennék ilyet. Nem löktelek meg, és még azt sem tudtam, hogy terhes vagy. Miért tennéd ezt? Mondd el az igazat! Ahelyett, hogy bevallotta volna, Sandra könnyekben tört ki, és azt mondta: – Olivia, annyira kegyetlen vagy. Még most is engem hibáztatsz azért, amit tettél. Mit tettem én azért, hogy ezt érdemeltem tőled? A barátod voltam, és szerettelek. De te soha nem törődtél velem. Tudtad, hogy terhes vagyok. Még Nicknek sem mondtam el, amikor elkezdtél lopni tőle! Megtartottam a titkaidat, és így hálálod meg? Éreztem, ahogy minden remény elszáll belőlem. Semmi sem volt igaz, mégis Nick elhitte neki. Sandra sírva fordult Nickhez. – Nem kellett volna elmondanom neked semmit arról, hogy mit művel. Az én hibám, hogy így viselkedik. Felejts el mindent, amit mondtam, és hallgass a feleségedre. Felém fordult, és elvigyorodott, anélkül, hogy Nick látta volna. – Olivia, elmegyek. Visszamegyek külföldre. Sajnálom, hogy tönkretettem a házasságodat. Megbocsátok neked mindent, és tudom, hogy nem akartál meglökni. De be kellene vallanod mindent a pénzről, amit elloptál. Biztos vagyok benne, hogy Nick meg fog bocsátani neked, és helyrehozhatjátok a dolgokat. Nick szemei megenyhültek, amikor Sandrára nézett. Elhitte mindazt a sületlenséget, amit beszélt, és a szívem megszakadt, amikor láttam, ahogy néz rá. Ez a gyengédség régen nekem volt fenntartva, a feleségének. – Ne szomorkodj, Sandra. Nem te vagy az a kegyetlen, aki csal, lop és ármánykodik a hátam mögött – mondta Nick hidegen. – Nem te mondtad neki, hogy vegye be azokat a tablettákat, hogy ne legyen gyerekem. Nem te lökdösted le a lépcsőn. – Aztán felém fordult, és azt mondta: – Megígérem neked, Olivia, hogy mindent megfizetsz. Amíg élek, soha nem lesz nyugalmad. A hőmérséklet pár fokot esett, hideg borzongást küldve a gerincemen, tudva, hogy minden szavát komolyan gondolja. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet tenne velem, vagy ilyen gyűlölködő szavakat mondana, és nem tudtam megállítani a könnyeimet.