Clark hirtelen megmerevedett, az arca azonnal komorrá vált. Szoróbban markolta meg Nyla állát, mielőtt lassan elengedte, és Damon felé fordult. Clark erőltetett mosollyal fogadta Damon szórakozott tekintetét. – Nem. Damon bácsi, valamit akartál? Damon elmosolyodott. – A nagymamád küldött, hogy vacsorára hívjalak benneteket. – Köszönöm, Damon bácsi. – Szívesen. De ne feledd, ez a családi ház. Viselkedj mértéktartóan! – Miközben beszélt, futó pillantást vetett Nyla állán éktelenkedő piros foltra, és a tekintetében gúny rejtőzött. Clark látta, hogy Damon tekintete Nylán időzik, ezért összevonta a szemöldökét, és eléje állt. – Értettem, Damon bácsi. A hangja és az arca nem volt barátságos, és Damon felé irányuló pillantása óvatosságot sugallt. Damon gúnyosan elmosolyodott, és lazán elfordította a fejét. – Oké, akkor menjünk vacsorázni. Miután Damon elment, Clark a kezét nyújtotta Nylának, de a lány kitért előle, és hátrapillantás nélkül elindult. Clark gyorsan utolérte, és szorosan megragadta a kezét. – Viselkedj rendesen, különben beszélek apáddal! Nyla megpróbált elhúzódni, de a mozdulat megtorpant, és tehetetlenség és düh hulláma öntötte el. Ha annak idején nem egyezett volna bele, hogy háztartásbeli legyen, most nem lenne kiszolgáltatva a férfi irányításának és fenyegetéseinek. Minél előbb munkát kellett találnia, eleget kellett keresnie ahhoz, hogy fedezze apja orvosi költségeit, és megszabaduljon Clarktól. Addig pedig értelmetlen volt a válásról vitatkozni. Nyla elhatározta magát, ezért nem ellenkezett tovább, és hagyta, hogy Clark az étkezőbe vezesse. … Vacsora után mindenki hazament. Amikor Clark és Nyla megérkezett a villájukhoz, Clark bezárta az autó ajtajait, de nem mozdult, hogy kiszálljon. Nyla ráncolta a homlokát. – Mit csinálsz? – Beszélnünk kell. – Ha a válásról akarsz beszélni, akkor nem kell. Egyelőre nem fogom felhozni. Clark szeme fenyegetően összeszűkült. – Egyelőre? – Igen. Clark látta Nyla közönyös arcát, ezért keskeny vonallá szorította az ajkait, és látszott rajta a rosszallás. Tudta, hogy időbe telik, mire a nő feldolgozza a hűtlenségét. De amíg nem említi a válást, addig van remény arra, hogy visszaszerezze. Egy pillanat múlva bólintott. – Nyla, örülök, hogy adsz még egy esélyt. Nyla figyelmen kívül hagyta a szavait, és üres tekintettel meredt rá. – Ki tudnád nyitni az autót? Fáradt vagyok, és szeretnék pihenni. Egy kattanással kinyíltak az ajtók. Nyla azonnal kiszállt, és hátra sem nézve bement a villába. Mire Clark a hálószoba ajtajához ért, azt belülről zárva találta. Felsóhajtott, de a szája szélén mosoly bujkált. Házasságuk elején, amikor az ágyban túl durva volt, a nő bezárta az ajtót, hogy ezzel is kimutassa a haragját. Pár nap múlva aztán beengedte. A mosolya még jobban elmélyült. "Nem baj" – gondolta –, "majd lassan visszahódítom." Egy életük van együtt. Amíg mellette marad, és érez iránta valamit, végül megbocsát neki. A hálószobában Nyla a másnapi interjúhoz keresett ruhát. Kiválasztott néhányat, majd fényképeket küldött Valarie-nek, hogy kikérje a véleményét. Valarie azonnal felhívta. – Miért akarsz hirtelen munkát keresni? Megbeszélted Clarkkal a dolgokat? Nyla nyugodt hangon válaszolt. – Még nem. Először munkára van szükségem. Nincs bevételem. Ha lesz elég pénzem apám kezelésére és a megélhetésemre, akkor fogok a válásról beszélni. – Tehát úgy fogsz vele élni, mintha semmi sem történt volna? – Dehogyis. Van egy kis megtakarításom. A holnapi interjú után keresek egy helyet, ahova elköltözhetek. Nyla rájött, hogy a válást nem szabad elsietni. Munka és pénz nélkül nem engedhet meg magának egy ügyvédet, ráadásul a Sumner Group jogi csapatával kell szembenéznie. A legjobb válóperes ügyvédre van szüksége, akit csak talál. Nem akar üres kézzel távozni. Clark volt az, aki elárulta a házasságukat. Miért neki kellene mindent hátrahagynia? Ha tehetné, őt hagyná ott mindene nélkül. És ami apja orvosi költségeit illeti, nem érez bűntudatot Clark pénzének felhasználása miatt. Az akkori kutatásai révén Clark milliókat keresett. Apja kezelése ehhez képest aprópénz. – Melyik cégnél van interjúd? – A Park Pharmaceuticals-nál. – Visszamész gyógyszerkutatónak? – Igen. Annak ellenére is képben vagyok, hogy nem dolgoztam. Ez az, amihez a legjobban értek. – Miért nem szóltál hamarabb? Gyere hozzám dolgozni. Tudlak ajánlani. Nyla felnevetett. – Állandóan a főnöködre panaszkodsz. Egy zsarnoknak fested le. Biztos, hogy azt akarod, hogy csatlakozzak hozzád? A vonal túlsó végén rövid csend támadt, majd egy mély férfihang szólalt meg. – Valarie, mióta vagyok én zsarnok? A hang távoli volt, de veszélyes felhanggal. Valarie idegesen felkacagott. – Nyla, öhm… most mennem kell. Majd mesélj, milyen volt az interjú. Ebédelünk valamikor. Mielőtt Nyla válaszolhatott volna, Valarie letette a telefont. Nyla ráncolta a homlokát, amikor megnézte az időt. Valarie általában nagyon ragaszkodott a rutinjához. Szokatlan, hogy valaki nála van, ráadásul a főnöke, ilyen későn. Ennek másnap utána kell járnia. Nyla letette a telefont, és kiválasztott egy szerény, világoszöld ruhát, ami megfelelő az interjúhoz. A többi ruhát elpakolta, elővette a pizsamáját, és elindult a fürdőszobába. Zuhanyozás után megszárította a haját, elvégezte a bőrápolási rutinját, és lefeküdt aludni. … Eközben a dolgozószobában. Clark habozott, mielőtt névtelenül posztolt volna egy fórumra, tanácsot kérve, hogyan hódíthatná vissza a feleségét, miután megcsalta. A válásra és elengedésre buzdító válaszok feldühítették, ezért inkább törölte a bejegyzést. Épp lefekvéshez készülődött, amikor megcsörrent a telefonja. Jordyntól kapott üzenetet. Jordyn: [Clark, terhes vagyok.]