– Nagyi, dolgozunk rajta! – emelte fel a fejét Nyla, hogy válaszoljon, de Clark megragadta a kezét, és rámosolygott. Nyla megpróbálta kirántani a kezét a szorításból, de Clark nem engedte. Ha nem hagyja békén, ő sem fogja olcsón adni magát. Marie-hoz fordult. – Nagyi, épp munkát keresek, szóval a gyerekvállalás egyelőre várhat. A szobában elcsendesedtek. Clark szorítása fájdalmasan összeszorította Nyla kezét, aki elvágta a fájdalmat. Damon rápillantott Clark kezére Nyla karján, látta a kidagadó ereket, majd közömbösen elfordította a tekintetét. Clark nagynénje, Anne Sumner gúnyosan elhúzta a száját. – Nyla, ne vedd rossz néven, de nyíltan fogok beszélni. Évek óta házasok vagytok. Hogyhogy még nincs gyereketek? Ha Clark nem ragaszkodott volna hozzád, azt hiszed, a te családod valaha is a Sumner családba házasodhatott volna? Hálásnak kéne lenned. Ha te nem akarod megszülni Clark gyerekét, akad rá rengeteg más nő. Ha más lép a helyedre, te fogsz pórul járni. "Ráadásul, ki tudja, Nyla egyáltalán termékeny-e?" – gondolta magában Anne. Úgy hangzott, mintha jót akart volna, de a tekintetében lenézés bujkált. Marie rosszallóan nézett Anne-re. – Anne, elég! Anne összehúzta a száját, de hallgatott. Marie kedvesen mosolyogva fordult Nyla felé. – Nyla, ti még fiatalok vagytok Clarkkal. Ha még nem akartok gyereket, az is rendben van. Csak ne hajtsd túl magad. A családunknak van elég pénze. Dolgozhatsz, ha szeretnél, de ne erőltesd meg magad. Nyla bólintott. – Értem, nagyi. Ezzel a kínos pillanat elmúlt, és a szobában újra a korábbi, barátságos légkör uralkodott. Látva, hogy a figyelem elterelődött róla, Clark kivezette Nylát a nappaliból. Amint kiértek a hátsó kertben lévő pavilonba, elengedte a kezét. – Nyla, teljesen megőrültél? Azt akarod, hogy mindenki tudjon a veszekedésünkről? Nyla dörzsölgette a fájó kezét. – Csak őszinte voltam. – Őszinte? – vonta fel a szemöldökét Clark. – Talán fel kéne hívnom apádat? Harrison Jayston beteg volt, és nem bírta a stresszt. Nyla azt tervezte, hogy elválik Clarktól, mielőtt óvatosan elmondja neki a hírt. Szúrósan nézett Clarkra. – Nem mered! Te voltál az, aki megcsalt. Milyen jogon játszod itt a szentet? Clark ökölbe szorította a kezét, arcán egy pillanatra bűntudat futott át, amit türelmetlenség váltott fel. – Megígértem, hogy nem fordul elő többet. Ha nem akarod látni Jordynt, kirúgom. Mit akarsz még? Nyla úgy érezte, mintha nem értenék egymást, ezért elfordult. – Nem akarok itt vitatkozni veled. Amikor Clark meglátta a könnyektől vörös szemeit, megenyhült. – Nyla, tényleg tudom, hogy hibáztam. Csak ne említsd a válást, és jóváteszem. Szeretlek. Nem engedhetlek el. Nyla nevetségesnek találta. Hogy mondhatja, hogy szereti, miközben egy másik nővel van? Már a gondolattól is émelygett, hogy mással képzeli el. – Sosem fogok megbocsátani neked. A hűtlenség az ő határvonala volt. Nem tehet úgy, mintha semmi sem történt volna, és nem békülhet ki vele. Clark elég jól ismerte Nylát ahhoz, hogy tudja, türelmesnek kell lennie. Azt hitte, még mindig érez iránta valamit. Különben sokkal nagyobb jelenetet rendezett volna, amikor megtudta. Amíg nem egyezik bele a válásba, végül megbocsát neki. – Jó, most nem beszélünk róla. Ha még nem akarsz gyereket, elhalasztjuk két évvel. Mivel dolgozni szeretnél, megkérem a titkárnőmet, hogy keressen neked állást a Sumner csoportnál. Nyla gúnyosan felnevetett a tervén. – Clark, egy bábunak nézel, akit irányíthatsz? Clarkot bántotta a tekintete, ezért összevonta a szemöldökét. – Hogy irányítalak? Nem akarsz most gyereket, ezért beleegyeztem, hogy várok két évet. Dolgozni akarsz, ezért elintézem. Mit akarsz még? – Ne tettess semmit. Nem akarok gyereket, mert válni akarok. Dolgozni akarok, hogy elszakítsam a köteléket veled. Clark elégedetlenül nézett Nyla makacs arcára. A házasságuk óta olyan volt, mint egy kanári a kalitkájában. Nem engedhette el. – Amíg nem egyezek bele, ennek a házasságnak nincs vége. Még ha azt mondod is egy ügyvédnek, hogy megcsaltalak, van rá bizonyítékod? Clark magabiztos hangja és uralkodó viselkedése miatt Nyla hátrálni kezdett, és remegett a dühtől. Végre látta, milyen önző és visszataszító. Nyolc évet pazarolt el – élete legszebb éveit, 18-tól 26 éves koráig –, hogy ezt a férfit szeresse. – Hányingered van tőled, Clark! Látva Nyla szemében a nyílt undort, Clark megragadta az állát, hogy kényszerítse, hogy ránézzen. – Nyla, értem, hogy dühös vagy, de nem akarom még egyszer hallani ezeket a szavakat. Nylájának örökké szeretnie kell őt. Nem bírta elviselni, hogy ilyen megvetéssel nézzen rá. Nyla elütötte a kezét. – Ne érj hozzám! Mocskos vagy. – Mocskos? – kuncogott Clark, közelebb lépett, a pavilon oszlopához szorította, és erőszakosan megcsókolta. Ha nem hagyja abba, hogy olyan dolgokat mondjon, amiket nem szeret, másképp fogja befogni a száját. Nyla elfordította a fejét. Clark forró ajkai az arcán landoltak, és a bőre bizseregni kezdett. – Engedj el, Clark! – Rendben, amíg nem mondasz többet olyat, ami fáj nekem. – Soha! – Akkor a magam módján kell elhallgattatnom. Megragadta az állát, és vadul megcsókolta. Épp amikor az ajkai találkoztak volna az övéivel, egy halk köhintés hallatszott mögülük. – Clark, zavarok valamit?