Nyla egy pillanatra megfagyott, aztán kétségbeesetten vergődni kezdett. Már a gondolat is undorral és dühvel töltötte el, hogy Clark előző este egy másik nőt csókolt. – Engedj el! Clark szorítása azonban erősebb volt, hiába küzdött. Csak még jobban átkarolta a derekát. Ahogy hadakozott, a törölközője lecsúszott, szabaddá téve a testét. A férfi tekintete elsötétült, és elöntötte a vágy. Szorosan egymáshoz préselődtek, Nyla pedig azonnal érzékelte Clark testének változását. Dühében beleharapott a férfi ajkába, szájában a vér ízét érezve. Clark ahelyett, hogy elengedte volna, a másik kezével a törölköző alá nyúlt. Nyla meztelen volt alatta, épp csak kilépett a zuhany alól. A nő megmerevedett, és még hevesebben próbált szabadulni. – Clark, takarodj le rólam! A férfi nem hallgatott rá, ujjai ingerelni kezdték a teste érzékeny pontjait. – Nyla, te is akarsz engem, nem? Hiába tusakodott, egyre kétségbeesettebb lett. Ahogy Clark helyezkedett, lehunyta a szemét. – Clark, ne tedd, hogy meggyűlöljelek! A férfi hirtelen megállt. Ahogy Nylát nézte, a kétségbeesést és fájdalmat látta az arcán, mint egy törékeny porcelánbabát, ami bármelyik pillanatban összetörhet. Elöntötte a vágy, de egy hang figyelmeztette, ha most elveszi, mindennek vége. Nézte a nőt, a keze egyre szorosabban fogta a derekát. Néhány feszült másodperc múlva hirtelen elengedte, felkelt az ágyról, és szó nélkül kiviharzott a szobából. Az ajtó hatalmas csattanással csukódott be, Nyla pedig összerezzent. Görcsösen markolta a takarót. … Clark napokig nem ment haza. Nyla többször is hívta, hogy a válásról beszéljenek, de a férfi nem vette fel a telefont. … Eltelt néhány nap, elérkezett a hétvége. Nyla a nappaliban állásokat keresett a laptopján, amikor meghallotta, hogy kinyílik a bejárati ajtó. Clark lépett be, fáradtnak és gondterheltnek tűnt. Szótlanul néztek egymásra, míg Nyla meg nem törte a csendet. Becsukta a laptopot, és nyugodtan felállt. – Mivel itt vagy, beszéljünk a válásról. Clark összevonta a szemöldökét. – Megmondtam, nem válok el tőled. Azért jöttem, hogy emlékeztesselek, ma este ott kell lennünk a családi vacsorán. A Sumner család minden hónapban vacsorát rendezett, és az esküvőjük óta Clark és Nyla mindig együtt mentek. A család nem volt kedves Nylával, sokszor rosszul bántak vele. A nő elviselte, mert azt hitte, Clark szereti. De miután egy másik nővel látta, nem tudott tovább hazudni magának. – Nem akarok menni. Menj egyedül. Clark türelmetlenül nézett rá. – Nyla, meddig akarod ezt még folytatni? Nem vette fel a telefont, nem válaszolt az üzeneteire, abban reménykedett, hogy a nő megnyugszik, de semmi sem változott. – Én nem folytatok semmit. Csak el akarok válni. A válás szóra Clark elvesztette a türelmét. Úgy nézett Nylára, mintha teljesen esztelen lenne. – Válás? Nem dolgozol, mióta összeházasodtunk. Miből fogsz megélni? Melyik cég alkalmazna téged? És mi lesz apád horribilis orvosi költségeivel? Azt ki fogja fizetni? – Nyla, nem vagy már tinédzser. 28 éves vagy. Ideje felnőni! – Én vagyok a Sumner Group vezérigazgatója. Rengeteg kísértésnek vagyok kitéve. Néha nehéz ellenállni, de azok a nők soha nem fogják elfoglalni a helyedet a feleségemként. Mit akarsz még? Clark képtelen volt megérteni, Nyla miért nem látja, hogy még mindig szereti, még ha nem is tudja megígérni, hogy örökké vele marad. Nyla elszörnyedt Clark arrogáns viselkedését látva. Nem tudta összeegyeztetni ezt a férfit azzal a félénk fiúval, aki egykor elpirulva vallott szerelmet, és megígérte, hogy soha nem fogja bántani. Talán ez az igazi arca – önző, büszke és lekezelő. – Ha az a felnőtt viselkedés, hogy eltűröm a hűtlenségedet, akkor sajnálom, de erre nem vagyok képes. Keress valaki mást. Itt vannak a válási papírok, amiket elkészíttettem. Aláírhatod, ha ráérsz. Clark rápillantott a papírokra, és gúnyosan elmosolyodott, amikor meglátta a vagyonmegosztásról szóló részt. – Szép kis étvágyad van, a fél vagyonomat akarod. Tényleg azt hiszed, hogy ez lehetséges? – Megérdemlem. Miért ne? Clark gúnyosan felnevetett. – Nézz csak körül ebben a házban. Te vettél itt valamit? Évek óta én fizetem apád orvosi költségeit. Ha mindent összeadunk, még te tartozol nekem. Talán megkérem az ügyvédemet, hogy számolja ki? Nyla elborzadva nézte a férfi keserű arcát. Nem akarta elhinni, hogy valaha is szerette. Clark olyan jól elrejtette az igazi énjét, hogy egészen addig, amíg meg nem csalta, nagyszerű embernek tartotta. – Ne felejtsd el, ha nem én adtam volna neked azt a szabadalmat, sosem lennél a Sumner Group vezérigazgatója. És te mondtad, hogy maradjak otthon, miután összeházasodtunk. Ha folytattam volna a kutatásaimat, sokkal többet kerestem volna, mint amennyit tőled kaptam. Clark nem jött zavarba. – Ki hinné el neked most a szabadalommal kapcsolatban? – Nem akarok a pénzen vitatkozni, de ha ragaszkodsz a váláshoz, akkor el kell számolnunk. Nyla, amíg elfelejted a válást, a pénzem továbbra is a tiéd. – Clark, te egy aljas alak vagy! Mivel a férfi nem volt hajlandó elválni, Nyla kénytelen volt perelni. Megfordult, hogy elmenjen, de Clark elállta az útját. – Öltözz át. Elmegyünk a családi vacsorára. – Azt mondtam, hogy nem megyek. Mondd azt, hogy nem érzem jól magam. Clark megragadta a csuklóját. – Nyla, elfogy a türelmem. Ne kényszeríts rá, hogy leállítsam apád orvosi kezelését. – Nem mered! Clark elővette a telefonját, és felhívta a titkárnőjét. – Törölje a jövő havi utalást az apósom számlájáról… Nyla dühösen elkapta a telefont, és letette. – Ezt nem teheted meg, Clark! – Ezt nem tehetem meg? – Clark megvetően nézett rá, és közelebb rántotta. – Minden, amid van, nekem köszönheted. Tényleg azt hiszed, hogy megengedheted ezt magadnak? Öltözz át, különben találok rá módot, hogy engedelmes legyél.