Damon az ágy szélén ült, arcán a nyugalom tükröződött, ahogy Nylát figyelte. Nyla agyában hirtelen felvillant az utolsó emlékkép, mielőtt elvesztette az eszméletét. Az ajkába harapott, és lesütötte a szemét. – Köszönöm, Mr. Sumner, hogy megmentett. Ha nem érkezik időben, elképzelni sem merte, mi történhetett volna. – Ez az én hibám, nem voltam elég körültekintő. Sajnálom – mondta Damon. Nyla szíve