Melody felsikoltott, ösztönösen karjaival takarva a mellkasát. Azonban nem tudta megállni, hogy ne gondolja: "Rám akar hajtani? Kizárt, annyira ronda vagyok, ki akarna rám hajtani?" "Ne nyúlj hozzám, te barom! A Swanson Csoport második örökösének vagyok a menyasszonya!" Bármennyire is megvetette Ulricot, elő kellett húznia a vőlegény-kártyát, hogy elriassza a férfit. Melody kijelentése úgy tűnt, hatott, mert a férfi megtorpant. "Ulric menyasszonya?" A férfit, akit Ken Swansonként azonosítottak, hátrált egy lépést, arckifejezése elsötétült. A halvány fényben Melody nem láthatta tisztán az arcát, de elkapta a habozását. Rájött, hogy ismeri Ulricot, ezért blöffölt: "Pontosan! Mivel ismered őt, rá kell jönnöd, hogy velem kavarni tilos, a leendő Mrs. Swansonnal! Menj el most, és úgy tehetünk, mintha ez sosem történt volna meg." De épp, amikor ezt mondta, hangos léptek visszhangoztak a folyosón kívül. "Fura, megesküdtem volna, hogy erre jött..." mondta az egyik. "Biztos elbújt valamelyik kabinban, keressünk meg mindet!" javasolta egy másik. A kinti hangok egyre közelebb jöttek, és Melody rájött, hogy mindjárt berontanak rájuk ebbe a szobába. Szóval nem valami gyanús dolgot csinált; valójában szökésben volt? A férfi karjai a feje két oldalán erősek és határozottak voltak, ami arra utalt, hogy jól képzett. Egy tőrrel a torkán pillanatok alatt végezhetett volna vele. Melody úgy döntött, tárgyal a biztonságáért. "Tudok segíteni elkerülni a kinti tömeget, és elláthatom a sebeidet, de meg kell ígérned, hogy nem nyúlsz hozzám!" Lehetetlennek tűnt elmenekülni a férfi szorításából, ezért az együttműködés tűnt a legjobb megoldásnak. Amint felajánlotta, Ken fenyegető tekintete enyhült kissé. "Jobb, ha betartod a szavad, különben... leszarom, kinek a menyasszonya vagy!" A hangja fenyegető volt, és bár Melody nem láthatta tisztán az arcát, a levegő körülötte jegesen hideg és veszélyes volt. Hirtelen léptek zaja hallatszott a kabinajtónál. Melody rájött, hogy nincs ideje elrejteni Kent. Ösztönösen cselekedve letaszította, és túlzó nyögéseket kezdett hallatni, csípőjét ringatva, hogy eladja a színjátékot. Ken rájött, hogy segíteni próbál neki elmenekülni, de teljesen megdöbbentnek tűnt, láthatóan nem érezte jól magát a trükkben. Annak ellenére, hogy az arcát elcsúfító kiütések miatt úgy nézett ki, mintha soha nem lett volna még dolga férfival, váratlanul meggyőző volt. Épp ekkor berúgták a kabin ajtaját. Melody, meglepődve, mint egy fényszóróba került szarvas, felsikoltott, és Ken nyakába kapaszkodott. A folyosóról beszűrődő fényben a betolakodó két egymásba gabalyodott testet látott. Melody, Ken alatt, ragyogónak tűnt, szőke haja szétterült a párnán – vizuálisan lenyűgöző még hátulról is. Azonban, amikor megfordította az arcát, feltárva a szörnyű vörös kiütéseket, teljesen lerombolta a vonzerőt. Undorral a férfi elvesztette az érdeklődését, és becsapta az ajtót. "Ken van bent?" – kérdezte egy másik hang, közelebb húzódva. "Á, csak valami furcsák. Menjünk." – válaszolta a férfi legyintéssel. Ahogy az ajtó kattant, Melody felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Hallgatta, ahogy a lépteik elhalványulnak, és a kabin ismét csendes lett. "Szép munka," – mondta Ken, de a hangja mindent volt, csak nem dicsérő. Anélkül, hogy ránézett volna, felült, hogy ellássa a sebeit. A függöny résein beszűrődő halvány fényben Melody látta sérüléseinek súlyosságát. A dereka körül szörnyű seb volt, és ahogy az ingével itatta fel a vért, észrevett egy beágyazódott golyót. A mellkasán lévő nyaklánc csodával határos módon megakadályozta, hogy a golyó teljesen áthatoljon rajta. A komor sérülés ellenére Ken lenyűgözően nyugodt maradt. A undor és félelem hiánya, még azután is, hogy meglátta a foltokat Melody arcán, sokat elárult belső erejéről. 'Ki a fene ez a pasi?' – tűnődött Melody, épp amikor látta, hogy belemart az ingébe, és durván kihúzza a golyót. A vér úgy ömlött, mint egy elpukkant csőből. "Megőrültél?" – kiáltotta. Orvosi ösztöneitől vezérelve, bár úgy tűnt, rossz hír, Melody gyorsan felöltözött, és előkapott egy elsősegélycsomagot a bőröndjéből. Ken szkeptikus tekintete alatt kibökte: "Orvos vagyok." Ken nem válaszolt, de nem akadályozta meg, hogy elállítsa a vérzést. Szerencsére a gyógyszertára jól felszerelt volt, beleértve a véralvadást elősegítő gyógyszereket is. Mégis, fél órába telt, mire kézbe vette a dolgokat. "Kész," – jelentette be, befejezve. Ken azonnal megragadta az állát, felemelve az arcát. Az arca kicsi volt a kezéhez képest, a szemei nagyok és csillogóak, mint a kristályok, de a vörös foltok miatt szörnyűnek tűnt. Nem az a típus volt, aki a külső alapján ítélkezik. De nem akarta elhinni, hogy ez a lenyűgöző nő valóban a mozgássérült testvérének a menyasszonya. "Hány éves vagy? Mi a neved? Hol laksz?" – faggatta Ken, mint egy zsaru. Melodynek elege lett a kérdezősködésből. Elfordította a tekintetét, ajkai lezárultak, és hallgatott. Egy pillanat múlva azt mondta: "Elmentek, neked is menned kéne." "Nem fogsz kibeszélni, mi?" – vágott vissza. Melody összeszorította az állkapcsát. Nem akarta kiteregetni a lelkét valakinek, aki ennyire veszélyes. Ken gúnyosan leengedte a tekintetét. "Egyáltalán tudod, ki vagyok?" "Nem érdekel! Csak menj el!" – csattant fel Melody. "Jól van." Azzal kinyúlt, és letépte a nyakláncot a nyakáról. Nem a nyaklánc volt a lényeg, hanem a rajta lógó gyűrű – a gyűrű, amely Melody édesanyjáé volt. "Add vissza a kibaszottat!" – rontott neki Melody, de Ken egy kibaszott óriás volt. Épp csak elérhetetlenül lógatta, vigyorogva, ahogy kétségbeesetten ugrált. Úgy játszott vele, mintha csak egy kiscica lenne, hagyta, hogy hiábavaló kísérleteket tegyen, ami örökkévalóságnak tűnt, mielőtt végre megszólalt volna. "Ez a hajóút Silverlake felé tart. Úgy néz ki, veled tartasz. Keress meg a Blue Moon Lounge-ban, ha kikötöttünk. Akkor visszaadom." Ezzel gyorsan megütötte a nyakát, és minden elsötétült. Melody összeesett a karjaiban, eszméletlenül. Amikor újra felébredt, a tengerjáró hajó már kikötött a kikötőben. Melody felpattant az ágyban, de Ken sehol sem volt. Frenetikusan átvizsgálta magát, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor rájött, hogy nem bántotta. Ezután benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy tőrt, amely hideg fényben csillogott. Aztán végighúzott egy hajszálat a pengén, és az tisztán átvágta. Egy ravasz mosoly húzódott az arcára. Melody úgy gondolta, a tőr elég fizetség a bajáért. Egyszerűnek tűnt, de úgy vágta át a vasat, mintha vaj lenne. Mindenképpen értékes. Amikor Ken a nyakának ment, tudta, hogy fizikailag nem tud védekezni, ezért okosan ellopta a tőrt a zsebéből anélkül, hogy észrevette volna. 'Nem rossz csere, mindent egybevetve,' – gondolta. De Melody nem fogja felkutatni őt a Blue Moon Lounge-ban. Túl sok dolga van már így is – nincs ideje kockázatos idegenekre pazarolni. Nagyobb számlái vannak rendezni – önmagáért és az édesanyjáért. Melody elrejtette a tőrt, és megpillantotta magát a szoba tükrében. Az arca riasztó vörös foltokkal volt tele. Elővett egy gyógyszeres csomagot a bőröndjéből, és azonnal elkezdte kezelni magát. A méreganyagok eltávolítása hónapokig tartana, és általában drága gyógyászati ​​anyagokat igényelne. Mivel Melody épp most tért vissza a vidékről, törve, azzal kellett dolgoznia, amije volt. A mentora figyelmeztette, hogy a szépsége bajt hoz neki, ezért hazatérésekor rejtve tartotta igazi arcát. A körültekintés azonban nem mentette meg attól, hogy mostohahúga, a barátja és a férje elárulja és meggyilkolja a műtőasztalon az előző életében. Ezúttal elhatározta, hogy megfordítja a dolgokat. Vissza fogja állítani a szépségét, megerősíti magát, és soha többé nem engedi, hogy bárki is manipulálja. Ahogy a hajó kikötött, Melody felkelt az ágyból, felhúzta a bőröndjét, és maga mögött hagyta a vérfoltos kabint. 'Silverlake, visszatértem,' – suttogta magának. Viszketett a vágytól, hogy megbosszulja azokat, akik az előző életében ártottak neki, és azt akarta, hogy érezzék a forróságot. ***** A tengerjáró hajóról leszállva Melodyt a Fox család komornyikja fogadta, aki türelmetlenül várta őt a kikötőben. "Hol a fenében van? Miért nincs még kint? Látta valaki a lányt, akinek tele van az arca kiütésekkel?" – csattant fel a komornyik, hátranézve a csapatára. Néhány beosztottja megrázta a fejét. Melody véletlenül meghallotta a beszélgetést. Úgy tűnt, a mostohaanyja már mindent kiderített róla, még a kiütést is. Vigyorogva odasétált.