Melody arca hideg lett. Előző életében Yolanda is eljátszotta ezt a mutatványt, váratlanul érte, és Melody szinte elnémult. Ez csak tovább növelte Maria ellenszenvét iránta. De ezúttal Melody felkészült volt. Elmosolyodva eltávolodott Mariától, és Yolandával nézett szembe. – Van valamim – mondta. Turkált a kézitáskájában, majd előhúzott egy átlátszó dobozt. Benne egy fehér virág volt. Mabel nem tudta megállni a kuncogást. – Vadvirág a nagymamának, Melody? – ugratta. A vendégek arca megvetéstől torzult. Úgy gondolták, még ha Melody hozzáállása jó is, nem tudja levetkőzni a vidéki gyökereit. Mabel még rátett egy lapáttal, odaszúrva: – Melody, semmi gond, ha nem hoztál semmit. De egy vadvirág a nagymamának? Komolyan? A vendégek között lévő férfiak, akik láthatóan odavoltak Mabelért, lelkesen bekapcsolódtak. – Igen, kisasszony Melody, lehet, hogy nehéz az élet vidéken, de egy vadvirág ajándékba? Micsoda vicc! Maria, akit láthatóan idegesítettek ezek a megjegyzések, próbált hűvös maradni. – Hé, nincs semmi baj a vadvirágokkal. Én valójában szeretem őket. Melody, érezve, hogy tisztáznia kell a helyzetet, közbeszólt: – Nagyi, ez nem akármilyen vadvirág. Hóvirágnak hívják – egy szuper ritka gyógynövény, amely csak egy napig virágzik egy évben, közvetlenül a sziklák szélén. Évekig tartott, mire megtaláltam ezt. – Hóvirág? – Maria meglepetten vette át a kis dobozt, és alaposan megvizsgálta. Éppen amikor a feszültség enyhülni látszott, ugyanaz a férfi, aki korábban kigúnyolta Melodyt, ismét gúnyosan megszólalt. – Hóvirág? Húzzátok a lábunkat? Próbálsz egy közönséges vadvirágot értékes gyógynövényként eladni? Hülyének nézel minket? Maria nem tudta leplezni a csalódottságát. – Melody, bárminek örülnék, amit adsz nekem, még egy gyomnak is. De ne hazudj. Ki nem állhatom a hazugokat! Melody összevonta a szemöldökét. – Nagyi, esküszöm, nem hazudok. Ez tényleg hóvirág. Majdnem leestem egy szikláról, miközben megszereztem… – Elég! – Yolanda, türelmetlenül, lecsapta a kezét az asztalra. – Melody, hagyd abba a hülyeséget. Van itt egy orvos, és a hazugságaid hamarosan le fognak lepleződni. Mondd el az igazat. Tényleg hóvirág vagy nem? Melody arca elsötétült, de megőrizte a hidegvérét. – Nem találom ki! Maria, tanulmányozva Melody arcát, és érezve egy kis kétséget, felkiáltott: – Hívják be a család orvosát. – Anya – sziszegte Yolanda. – Nem dőlsz be ennek, ugye? Ha tévedünk, mindannyian kínos helyzetbe kerülünk. Maria megrázta a fejét. – Nem ismétlem meg magam. Ha Melody hazudik, Maria kész elismerni, hogy rosszul ítélte meg. De ha Melody igazat mond, Maria megfogadta, hogy ezentúl megvédi. Hamarosan megérkezett a család orvosa. Mielőtt Maria vagy Yolanda szólni tudott volna, az orvos szeme elkerekedett, keze remegett, miközben Melodyra mutatott. – Hó… hóvirág! Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is látok igazi hóvirágot! Istenem, micsoda szerencse! Amikor ezek a szavak elhangzottak, olyan volt, mintha valaki lenyomta volna a némító gombot. Különösen Yolanda, Mabel és az a srác, aki zaklatta Melodyt – az arcuk elsápadt. Ki gondolta volna, hogy ennek a vidéki lánynak az ajándéka a hóvirág, még a mennyei dércsokornál is ritkább. Többet ért, mint három ház Silverlake-ben. Mabel, még mindig szkeptikusan, megszólalt: – Doktor úr, biztos benne? Nem lehet, hogy csak egy hóvirághoz hasonló vadvirág? A család orvosa összevonta a szemöldökét. – Kisasszony Mabel, még ha összekeverném is a saját nevemet, nem téveszthetném össze a hóvirágot. Minden orvos álma. Semmiképpen sem rontanám el a saját álmomat. Ezzel eldőlt. Melody nem hazudott. Mabel majdnem összeesett a csalódottságtól. Yolanda gyorsan cselekedett, megragadta Melody kezét, és őszinte megbánással bocsánatot kért. – Sajnálom, Melody. Nagyon tévedtem veled kapcsolatban. Melody csak állt ott, tekintetét Maria tartotta fogva, aki láthatóan bűnösnek érezte magát. Egy pillanatra Maria korábban kételkedett Melodyban. – Sajnálom – mondta Maria, a megbánás töltötte el a hangját. – Nem kellett volna kételkednem benned. Nem fogom elkövetni ezt a hibát újra. – Semmi baj, nagyi. A hóvirág hihetetlenül ritka; érthető, hogy nem ismerted fel. Nem neheztelek rád – mondta Melody szelíden. Melody kedvessége csak még rosszabbul éreztette Mariát. Levette a karkötőjét, és Melody csuklójára csúsztatta. – Olyan értékes ajándékot adtál nekem, és nekem csak ez a régi hozománykarkötőm van számodra. Remélem, tetszik. Melody tudta, hogy a ritka vörös smaragdból készült karkötő felbecsülhetetlen értékű. Az, hogy Maria neki adja ezt a karkötőt, jelentős elismerés volt. Mindez Yolanda mesterkedéseinek köszönhető. Ha Yolanda nem manipulálta volna Melodyt, mint az előző életükben, arra ösztönözve, hogy hozzon ajándékot, nem hozta volna el a hóvirágot. Azonban ez még csak a kezdet volt. – Köszönöm, nagyi – mosolygott Melody, szemei ártatlanságtól ragyogtak. Yolanda figyelte a karkötőt Melody csuklóján, irigységtől fortyogva. Évekig vágyott erre a karkötőre, soha nem gondolta volna, hogy Maria Melodynak adja üdvözlő ajándékként. De Yolanda megőrizte a hidegvérét, nagylelkűséget színlelve. Odalépett Melodyhoz, aggodalmat színlelve. – Kezd hűvös lenni. Miért vagy ilyen könnyen öltözve? Aztán jelzett egy szolgálónak, hogy hozzon egy rókabundát, és terítse Melodyra, kiemelve ezzel amúgy is egyszerű megjelenését. Bár hűvösebb lett, még csak kora ősz volt – túl korán egy ilyen nehéz kabáthoz. Yolanda szándéka egyértelmű volt: zavarba hozni Melodyt, és kényelmetlenül érezni magát. Ez az előző élet ismétlése volt, de ezúttal Melody nem dőlt be Yolanda aggodalom színlelésének. Melody ránézett a kabátra, egy pillanatra megállt, majd tudatos mosollyal felragyogott. – Köszönöm, anya – mondta, egy másik életre emlékeztető melodramatikus hálával. A többi vendég nem tudta leplezni a megvetését, látva Melody túlzott háláját, de nem érdekelte. Úgy viselte a rókabundát, mintha egy megbecsült kincs lenne, gyengéden megérintve a szőrmét. Szinte komikus volt. Yolanda majdnem hangosan felnevetett. Azt hitte, Melody túljárt az eszén a hóvirág trükkel, de nem, Melody még mindig csak egy vidéki tökfej a szívében. Ez könnyű lesz. A buli tele van pletykákkal, és hamarosan egész Silverlake tudni fogja, mennyire nem való Melody ide – gondolta Yolanda. Kortyolgatva a teáját, Yolanda ügyesen elrejtette diadalmas mosolyát a csésze mögé. Hirtelen Melody felkiáltott, lerántotta a rókabundát, és drámai hévvel a földre hajította.