[Harmadik személy szemszögéből] Mihály forrongott a dühtől. Biztos volt benne, hogy a sors nem más, mint egy kegyetlen, hideg ribanc sötét humorérzékkel. Tudta, hogy nem a legjobb, ha ilyen brutális módon ront ki az ebédlőből. De mivel a türelme és az önuralma másodpercről másodpercre gyorsabban fogyott, sietve ki kellett vonulnia. Nem akarta, hogy Evelin meglássa azt az oldalát. Legalábbis még ne