– Nadia, hova mész? – suttogta Lydia halkan. – A nagymamához – hazudtam. – Mióta jársz gyöngysorban a nagyihoz? – Mióta ma van, persze. – Hmm… – Elkérhetem a gyöngyös táskádat? Tökéletesen illik a gyöngyeimhez és a ruhámhoz. – Nem. Mondd meg előbb, hova mész. – Randira. Pár óra múlva visszajövök. – MI VAN? Nadia! – Pszt… Ezért nem oszthatok meg veled semmit. – Összevontam a szemöldököm, aztán még