Abban a pillanatban fordultam feléjük, ahogy leejtettem a tollat, amivel aláírtam a szerződést. – Vetkőzz. A parancs Blue-tól érkezett. Bár nagyon nyugodt hangon mondta, úgy éreztem, mintha bogarak mászkálnának a testemen. Megborzongtam, a szemem félelemtől kitágult. – Tessék? Nem épp most írtad alá a szerződést? Miért húzod még az időt? – Fred karba tette a kezét, végigmérve engem, miközben az arca ráncosra húzódott, ugratóan. – Tudnod kellett volna, mibe vágsz, amikor aláírtad a szerződést, babám. Mi szeretjük a fájdalmat. Talán el kellett volna olvasnod, mielőtt jóváhagyod. – A mögém mutatott, a szerződésre, amit épp csak átfutottam, amikor megláttam az első bekezdést. – Itt… Itt rögtön? – dadogtam, halálra rémülve. – Miért? Hol máshol akarod? A szobádban? Lenyeltem a torkomat, tudva, hogy igaza van. Tudtam, mibe keveredem a szerződés aláírásával. Bár nem voltam rá kész, nem volt választásom. Már megadtam a beleegyezésemet azzal, hogy aláírtam. Éles levegőt vettem, mielőtt a pólóm aljára tettem a kezem. Lassan felhúztam a fejem fölé. Kínosan éreztem magam, amikor éreztem a tüzes tekintetüket rajtam. Olyan volt, mintha a szemükkel akarnának meztelenre vetkőztetni. A nadrágomhoz nyúltam. Nem bajlódtam a csipkés melltartómmal, mert egy cseppnyi méltóságot akartam, mielőtt végleg átadom magam nekik. Megszabadultam a laza nadrágomtól, így csak a hozzáillő bugyimban és melltartómban maradtam. – Fordulj meg. Mutasd meg, mit kapunk – utasított Fred. Karba tette a kezét, miközben figyelt engem. Bár Blue egy szót sem szólt, éreztem a forró tekintetét rajtam. Azok a szemek sokkal többet mondtak, mint Fred szája. Reszkető lábakkal megfordultam, hogy megmutassam nekik a hátamat. Nagyon kínosan éreztem magam, várva, hogy rámutassanak valami hibára. Az árvaházban töltött időtől eltekintve még soha nem voltam meztelen valaki előtt, legalábbis felnőttként nem. Hosszas, hangsúlyos csend következett. Túl hosszú volt, és idegessé tett. Harapdáltam az alsó ajkamat, szótlanul, miközben türelmesen vártam egy parancsot tőlük. – Nem túl rossz. Megfordulhatsz – parancsolta ismét Fred. Nem túl rossz? Összeszorítottam a kezem. Tudtam, hogy nem vagyok olyan szép, mint a többi lány, de ez nem adott neki felhatalmazást arra, hogy ilyen szavakat használjon velem szemben. Éles levegőt vettem, mielőtt megtettem, amit kért. Megfordultam, hogy szembenézzek velük, letörölve az arcomról a haragot. Ez csak egy aláírt üzlet volt. Nem számított, mit mondtak nekem. Amíg információkat szerzek róluk, nem bánom a sértéseket. – Szabadulj meg azoktól. – A bugyimra és a melltartómra mutatott, az egyetlen darab anyagra, ami megőrizte a méltóságomat. Velük eltűnve semmi sem lennék. Nem tettem azonnal, amit parancsolt. Lassan kiakasztottam a melltartómat. Kicsi melleim láthatóvá váltak. A szemük odasuhant, a világosbarna bimbóudvaromra és a rózsaszín mellbimbóimra. Fred szeme mintha egy kicsit csillogott volna a látványtól, de Blue egyáltalán nem reagált. Úgy nézett rám, mintha egy fa lennék, ami előtte áll. A földre dobtam a melltartómat, és nekiláttam levenni a bugyimat. Lehajoltam, hogy levegyem a lábamról, mielőtt felálltam, teljesen meztelenül. Fred szeme a szeméremdombomon lévő szőkes szőrszálakra szegeződött, mielőtt bólintott. Bár nem mosolygott, éreztem, hogy meztelenül jobban tetszem neki, mint amikor fel voltam öltözve. – Még szűz vagy, nem? – kérdezte hirtelen Blue, meglepve engem az érzelemmentes hangjával. A hátamon végigfutott a hideg, és éreztem, hogy a punim összeszorul. Csak egy dolog volt abban a férfiban, aki előttem állt, ami megőrjített. – Kérdeztek valamit! – szólt rá Fred. Egy jaj sikoltott fel a gyomromból, miközben hevesen bólogattam. Kínos volt ilyen férfiaknak elmondani, hogy még szűz vagyok. Ha tudtam volna, találtam volna egy férfit, aki elveszi a szüzességem, mielőtt meglátogatom őket. – Feküdj fel az ágyra. Feküdj hanyatt, és tárd szét a combjaidat – parancsolta Fred, miközben Blue karba tette a kezét, unottan nézve. Mi a fenének lehet baja ezeknek a testvéreknek? Azt gondolná az ember, hogy rám vetik magukat abban a pillanatban, hogy meztelenül állok előttük. Ki gondolta volna, hogy olyan érzelemmentesek lesznek, mint egy kő? Rohadt testvérek! Ha nem írtam volna alá azt az átkozott szerződést velük, a képükbe vágtam volna a mappát! Idegesen megfordultam, és az ágy felé indultam. Úgy feküdtem fel rá, ahogy parancsolták, és hanyatt feküdtem, mielőtt lassan szétterpesztettem a lábamat. Szorosan lehunytam a szemem, nem akarva látni az unott arckifejezést, ami az arcukon lenne, amikor a punimat nézik. Egyetlen nő sem szeretne ilyen helyzetben lenni. Fáj még csak gondolni is rá. – Nyisd ki a szemed, nyuszi – parancsolta Fred. A hangja nem volt olyan közömbös, mint néhány pillanattal ezelőtt. Rekedtesen hangzott. Lassan kinyitottam a szemem. Arra számítottam, hogy az arcuk semleges lesz, reakciók nélkül, de nem ezt láttam. Bár nem sok változás volt az arckifejezésükben, éreztem, hogy tetszik nekik, amit látnak. A punimra szegezték a tekintetüket, mintha valami szemkápráztató dolog lenne. A kék szemük teljesen átalakult. Tudtam, hogy ez nem lehetséges, de teljesen aranyborostyánná változott. Megdöbbenve figyeltem őket, túlságosan elképedve ahhoz, hogy egy szót is kiejtsek. Mondhatni, megdermedtem az időben, bámulva a férfiakat, mintha űrlények lennének. Fred lassan megnyalta az ajkait. – Az ujjaiddal húzd szét a punidajkaidat. Látni akarom a rózsaszín szirmokat.