– Eden Willow! Siess, mert még mindannyiunkat megbüntetnek! – hallottam anyám kiabálását. Alig bírtam visszatartani a mosolyt, ahogy a tükör előtt álltam, gyönyörködve a kék ruhámban. Ez volt a kedvencem, és éreztem, Theo-nak is tetszeni fog. Ma volt Lyra 18. születésnapja, és az apja, Griffin alfa hatalmas bulit rendezett az egész falkának a tiszteletére. Mindenki megdöbbenne, ha tudná, mennyire várom ezt a partit, hiszen Lyra mindig kegyetlen volt velem. Amióta az eszemet tudom, gyűlöl, és a csatlósai örökké ott vannak, hogy megkeserítsék az életem. Ez a gyűlölet kölcsönös volt. Gyűlöltem, amiért folyton piszkált, és pokollá tette az életemet az iskolában és mindenhol máshol. Ő, a Mystic Claws & Fangs Akadémia méhkirálynője, gyakorlatilag az életem ura volt. De aztán jött Theo… "Hm, hála a Holdistennőnek ezért a gyönyörű társért" – doromboltam, és átkaroltam magam, ahogy tegnap éjjel ő tette. Theo megígérte, hogy ma nyilvánosságra hozza a kapcsolatunkat. Ő a leghelyesebb fiú az egész falkában, és a béta fia, vagyis ő a következő a sorban. Egy hónapja vagyunk együtt, mióta a születésnapomon kiderült, hogy társak vagyunk. Megígértette velem, hogy nem mondom el senkinek, mert a megfelelő pillanatban akarta bejelenteni. Tegnap éjjel pedig, ahogy a holdfényben levetkőztetett és megcsókolt, megfogadta: "Enyém leszel – mert holnap elmondom a falkának, hogy összetartozunk." – Tényleg? – ziháltam, és szorosan átöleltem a csupasz hátát, ahogy éreztem az érintését a mélyemen. – Igen, kicsim. A tegnap éjjel maga volt a tökély. Pont olyan volt, amilyennek az első alkalomról álmodtam. – Éden!!! – kiáltott rám mérgesen anyám, kizökkentve a gondolataimból. – Jövök, anya! – válaszoltam, felkaptam a kabátomat a székről, és lesietettem a lépcsőn. Hirtelen egy koppanást éreztem a fejemen. Megfordultam, hogy anyámra nézzek. – Anya! – nyögtem fel, ahogy a fájdalmat éreztem, de ő csak bosszúsan kiviharzott a házból, húgomat maga után vonszolva. – Sajnálom, anya! – siettem utánuk. Olivia, a húgom hidegen mért végig, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem, és hátulról átöleltem anyámat. Morogva próbált lerázni magáról. – Csak imádkozz a Holdistennőhöz, hogy ne büntessenek meg miatad! – Sajnálom – könyörögtem, kiskutya szemekkel nézve rá. Bevette, és visszahúzott az ölelésébe. Olivia a szemét forgatta, és elrohant. – Versenyt futunk! Megfogtam anyám kezét, és nevetve, kuncogva szaladtunk Olivia után. Épp időben értünk a buliba. – Rose! – láttuk, ahogy a Luna, Griffin alfa felesége dühösen felénk tart. Anyám idegesen nyelt egyet. – Kövess a konyhába! Azonnal! – kiáltotta, és durván megragadta anyám kezét. Elfordítottam a fejem, tehetetlenül. – Utálom, ahogy bánnak velünk ebben a falkában. Mindegy, hogy omegák vagyunk, a Holdistennő mindannyiunkat megteremtett – suttogta szomorúan Olivia. Megborzoltam a haját, és mélyet sóhajtottam. – Hamarosan vége lesz. – Tényleg azt hiszed? – nézett rám reménykedve a 15 éves húgom. – Igen – mosolyogtam, Theóra gondolva. Minden megváltozik, ha elmondja a falkának, hogy összetartozunk. Nem tehetnek mást, tisztelniük kell a családomat. Nem fognak többé kitaszítottként kezelni minket. – Éden! Olive! – integettek a barátaim, Nova és Alice a terem egyik sarkából. *** Körülbelül fél órája táncoltam az "omega-társaimmal", ahogy Lyra és a csatlósai gúnyosan hívták őket. Aztán Theo odajött hozzám, és kinyújtotta a kezét. – Táncolsz velem? – kacsintott, mire a barátaimnak leesett az álla. – Úristen, Theo táncra hívta Edent! – hallottam Alice kuncogását, ahogy Theo elhúzott magával. – Hűha, ez óriási! – kiáltott fel Nova. Tiara, a farkasom, nem is lehetett volna boldogabb. Már nagyon várta, hogy a társunk nyilvánosan is kimutassa az érzéseit. Büszkén felkuncogtam, és a kezemet az övébe csúsztattam, ahogy a táncparkettre húzott. A derekamra tette a kezét, én pedig a vállára, és a zenére táncoltunk, testünk kecsesen összehangolódott. Theo olyan szeretettel nézett rám a smaragdzöld szemeivel, hogy egy pillanatra semmi más nem számított, csak az, hogy megcsókoljam. – Ne most, kicsim – nyalta meg az ajkát. – Nem akarod elrontani a meglepetést, ugye? – mosolygott, mire egyetértően bólogattam. – Nem – suttogtam boldogan. Nem számít, mi történik ma este, egy dolog biztos: én leszek a legszerencsésebb lány a SilverMoon falkában. – Pár perc múlva bejelentem – suttogta, és láttam a csillogást a szemében. – Nyugodj meg. A zene elhallgatott, és egy másik kezdődött, jelezve, hogy az alfának kell táncolnia valakivel. Theo otthagyott, és felkérte Lyrát. Megforgattam a szemem, azzal vigasztalva magam, hogy csak barátok. Legalábbis ezt mondta nekem. A barátaim mellém álltak, és mindenki őket nézte, ahogy lassan táncolnak. – Ez hihetetlen volt! – kiáltott fel Nova. – Bár Theo ugyanolyan bunkó, mint a barátja – mutatott Lyra felé. – De köztetek valami elképesztő kémia van. Elpirultam a megjegyzésétől. Igen, Lyra, vedd be! – Az ember azt hinné, hogy társak vagytok – sikította izgatottan Alice. – Társak is vagyunk – mormoltam duzzogva. – Mit mondtál? – Nova és Alice döbbenten felvonták a szemöldöküket. Olivia némán figyelt minket, szűkített szemmel. – Csak vicceltem – nevettem kínosan. Egyszerűen megvárom, amíg ő bejelenti. – Majdnem beugrottam. Persze, a Holdistennő sosem követne el olyan hibát, hogy egy bétát egy omegával párosítson – mondta Nova elgondolkodva. – Igen, azt hiszem, annyi fantasy-t olvastam, hogy már azt képzelem, hogy a barátaimmal együtt egy erős társunk lesz, talán még egy hibrid is – mondta álmodozva Alice. Nova megütötte a fejét. – Ez a valóság! A hibridek sosem fognak omegákba szeretni, mint mi! – Au! – Alice mérgesen nézett rá, és veszekedni kezdtek. A barátaim… Megfogtam a homlokomat, és a táncparkettre néztem, ahol még mindig Theo táncolt Lyrával. – Jobb, ha csak barátok – morogta Tiara, és azon gondolkodott, hogyan karmolhatná össze Lyra szép arcát. Tiara eddig sosem mutatott ilyen oldalt, mindig békés farkas volt. De azt hiszem, még a félénk farkasok is birtoklóvá válnak, ha a társukról van szó. Hirtelen a teremben elhalványultak a fények, és a zene lágy dallammá szelídült. Csend lett a teremben, ahogy Theo hátrált egy lépést, letérdelt, és egy apró gyűrűt vett elő a mellzsebéből.