Kék Fred az ágyhoz kötözte a kezét és a lábát, hogy ne nyúlhasson magához. Időnként megérintette, de mindig otthagyta, mielőtt a csúcsra ért volna, majd az egészet újra kezdte. Bár láttam a gyötrelmét, ami izgatott, sajnáltam, tudván, min mehet keresztül. – Nem kell ilyen képet vágnod, testvér. Te hoztad ezt az ötletet! – vádolt Fred, összeszűkítve a szemét rám. Bella zihált az ágyon, fáradtan és