Kék
Fred az ágyhoz kötözte a kezét és a lábát, hogy ne nyúlhasson magához. Időnként megérintette, de mindig otthagyta, mielőtt a csúcsra ért volna, majd az egészet újra kezdte.
Bár láttam a gyötrelmét, ami izgatott, sajnáltam, tudván, min mehet keresztül.
– Nem kell ilyen képet vágnod, testvér. Te hoztad ezt az ötletet! – vádolt Fred, összeszűkítve a szemét rám.
Bella zihált az ágyon, fáradtan és
















