Rosaline szemszögéből Ahogy a teáról felemeltem a tekintetem, a szemébe néztem, ami az enyémbe fúródott. Jól éreztem magam a közelében, de mégis, valami kellemetlen érzés kúszott belém a környezet miatt. Az ajtó zárva volt, egymás mellett ültünk a kanapén; mélyet lélegzett, majd lesütötte a szemét, mielőtt kérdezett volna. – Hogy vagy? – kortyoltam a teából, és lassan bólintottam. – Jól – a hangom