Ahogy Titus lelassította lépteit és lejjebb ereszkedett, hogy leszálhassak a hátáról, hosszan kifújtam a levegőt, hogy körülnézzek. A tó partján ültem le, hátra sem pillantva, mert tudtam, hogy ő ott áll mellettem, és intenzíven figyel, egy másodpercre sem véve le rólam a tekintetét. Olyan ez, mint egy álom… Jó? Rossz? Még nem tudom eldönteni. Bámulva az előttem elterülő tájat, ha nem lennék most