Valami, nem valaki figyel minket... Destine ösztöne ezt súgja nekem. Hátrapillantok, majd az árny után eredek, zavartan magára hagyva Titust, ám ő gyorsan a nyomomba ered. – Mi a baj? – kérdezte sietve, látva komoly arcomat. – Valami figyel minket – hadartam, majd megtorpantam egy tisztáson, a legsűrűbb erdő közepén, és láttam valamit elsuhanni a magasban. Egy szellem? *Egy boszorkány* – javított